|
PETŐCZ
ANDRÁS
Egy nyugdíjas parkőr vallomása
Most, hogy már nem az enyém
a park, most látom, mennyire
fontos volt nekem. Titokban még
be-benézek olykor, bár már nem
az enyém, és nem szeretem, ha
meglát az új, a frissen kinevezett.
Ne higgye, hogy győzött! Aligha
értheti, mit is veszítettem. Hatalom,
befolyás, pozíció rég nem érdekel,
de a lehetőség, hogy bizonyítsak,
az végleg elveszett. Tény, ami tény:
innét is kikoptam.
Olyan lettem, mint mindenki más.
Karszalagom se hordhatom ma már,
s nem tudhatom, az vagyok-e még,
ki valaha voltam. |
|