Ficus pandurata
 

Egyszerre tizenöt új levél
a ficus pandurátán: eszeveszett
zöld növény-forrongás,
mindent elsötétítő, mély-dzsungel
lesz holnapra a szobám, a ház,

a lombok mögött kígyók
tekeregnek, ágyamat az ősvilág
folyondárja szövi be,
és este a homályból elővillog
a vének szellemének tekintete,

megyek vissza az eredethez,
midőn még isten voltam a csodálkozó
állatok között én is,
s ölemet gyönyörrel világította be
a hold, a nőstény fétis,

hold és nap: ti keringtek
az agyunkban, párzó
lélek-anyánk és apánk,
szétszórva génünkben is
a mindenség mohón záporozó aranyát,

fény, fény, fény lesz
Énem minden része, minden
íze: látom jövőmet villámlani,
ahol az üres csönd húsát
átvérzik a szétszakadás sebei.