Tenyeremben maradt
arcom szomorú lenyomata.
(Hófehérke)
A mérgezett almadarabka bennrekedt,
az üvegkoporsó teteje lezárva,
elsétál mellettem a herceg,
kezében rádiótelefon,
hívása volt,
észre se vett.
(a másik oldal)
Izzadó homlok,
tenyér,
cserepesre száradt ajkak,
savanykás testszagok,
a kötélen száradó bugyik,
a hőségtől remegő levegő
az aszfalt fölött,
a nyolcadik emeletről andalító
zene csorog alá.
Unalmas romantika.
Eltökélem, hogy
világgá megyek.
Átbújok száradó ruhák alatt
a kötél másik oldalára.
(ahogy mindig)
Ott állt a német turista
a Vár mellett,
az Anonymus szobornál.
Egyik kezében egy
Budapest térképet szorongatott.
A hátitáskájához
egy gázzal töltött
piros léggömb volt erősítve.
A léggömb lebegett.
Ünnep volt.
A névtelenek és a pirosléggömbösök ünnepe.
A többieknek hétköznap.
(és a Hold)
Arany-reggel,
ragyogás-eső,
keserű csokoládé
délután.
Estére csak az üres
ezüstpapír
marad
és a Hold