Éppen tiltott könyvet másoltam,
mikor az utcára vonult
a herceg és kísérete.
A munkát nem hagytam abba:
tudtam, mi folyik ott lenn.
De az ujjongás feltörő zajában
egyszercsak megrohant az érzés:
minden szava él a könyvnek.
Micsoda könyv volt, Istenem!
Mintha lelkek hajoltak volna ki
lapjaiból, hogy arcomba fújják
oxigénjüket. S én, mint ki
hosszú altatásból ébred,
elkezdtem lélegezni mélyen.
Akkor éltem, most alszom újra,
s álmomban hatalmas könyvet
másolok hófehér papírra.
Mire a munkával végzek,
a betűk eltűnnek a könyvből.
S én másolhatom üres lapjaira
vissza, amit belőle írtam
hosszú éjszakákon át.