|
A lélekkövető
Ha ez életem utolsó éve, mondtam,
akkor se akarom elrontani,
ezt hogy érted, kérdezte. Másképp
élni, mint különben. Változtasd
meg, röhögött, jött egy vak
koldus, elkérte a legdrágábbat,
amim van, lecsatoltam az arany-
órám, ő fele lelkét adta
cserébe, aztán láttam,
hogy mind a kettőnk én vagyok.
A másik felét hanyagul maga
köré tekerte, de mit tehetnék
én ezzel a ronggyal? Kiterítem
a gangra, mint felmosás után.
|
|