A meredek én egy példányára

Mint a vizeskancsóba hullott
vízcsepp
átlát a tülekedésen, az egyformaságon,
behunyom a szemem és nem gondolok semmire.

Jó ez így. Kint az eső leveri a meggyfa
virágát,
a kocsitetőt élővé változtatja.
A gumiabroncs letekeredik a kerékről,
angolnaként
eltűnik a vizes fűben.
A tó felé tart, kancsóba hullott csepp.
Tülekedés. Egyformaság.
Meredek én.