Elveszett univerzum
 

tört sziluettek szikraesőben
forró ködben vasorgonák
szőlőszemben napsugár alszik
a fázás testté lényegül át

szócsendülések a csend könyvében
tánclépésben csontfigurák
szilvamagban születés készül
ég feje fáj kér holdpirulát

virágszirmok a mézbe ragadva
emlék tűnik holtlila-halvány
kristálytálak szénceruzák közt
felzizeg egy kék pénzesutalvány

rőt csigaházból bújik a hajnal
füstkígyó fojt nincs mire várni
hársfavirágból légbuborékok
hatalmas ágon törpekanári

láncszemekben ha megért a látás
lágy zene hallgat minket ígérem
akár egy elveszett univerzum
szívünkben kivirágzik az éden
 
 
 

Kavicsok
 

úgy bugyolál be az ősz
szín kopik szó elered
látnivaló se marad

pókhálók hősugarak
között még elidőz-
nek a kékhátú bogarak

vajkörték s viperák
üvegcsiga ha cseng
szélüzenet megelőz

*

ősz bugyolál be de úgy
főnek a szép kavicsok
egy kutya még megugat

partra kimászik a rák
s hangversenyzongorák
túlfeszítik a húrt

rézágyú-recsegéssel
lázmérő-csobogással
támad a november

szőlőfürt már szemereg
ökörnyál még csavarog
nincs soha elcsitulás