|
SZEMETHY
IMRE
Sarló és kacagány*
- köszöntjük a függetlenített önbesúgópróza
klasszikusát -
Tán szépmíveltségi fogyaték vagy hetedlánci
fogultság a melléütésekből valutát fiaztató hungarocelignek szegezni, s
a literatúrában is hatályos népúrság nevében megüzenni a csöközeti tényt
: a bagoly a pék v e j e volt!
Oly tősgyerekes
magatartó, mint a jubileumát bogozó Tradi (ha már Csonti és Witti?!), ki
stílgörbéit a csobánci gyors ívmérete szerint változgatja, bizonyára föl
sem veszi futam-ügyei közt a beintést. Osztályrendhez és társasági viszonyokhoz
mérten kevesek idegtónusát hagyja rendületlen háttérsugárzatként vetülő
turné-royalista szoktatása, s a táguló ember tanújogán hivalkodó, simítvány
nélküli bernhardizmusa. Kitűnőleg Alexandriába utalt brosürjei végeztén
alantsági mámor jegyzé a gondolatot: - Hogy a textuális manóba, akár mi
is lehetnénk illemdúci fajanszgyűrűvel púpozott kredenclakók!
A tando-román
vegymodernitás kirakatfosztásra unszoló szelleme (dikta-forma), a virtussá
emelt auktoritás gőgje valamint epikai súlyosztata mián viszonszenvet keltő
áramlati képződményei, centerhalfi ábrándja, posztmarinénus föcskendései
belező Énünket mozgósítják inkább s nyúlgátot képeznek az olvasói velőn.
Hanemha griffet
ápolt volna, úgy most nem jutna eszébe faggatásra kelni a lovakkal, húzatni
a sárga trikót s Tinó deák viadalmas énekét. (Oda neki.)
Szép, kerek
Ernő, a festői Georgikon tatarozópolcairól egyenest a toplistára.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- Így ért az ember a kávéfőzőnél való
gumigyűrűcseréhez! - mondá a képzeleti rajongó, amint körösztbe rágta magát
azon hírlapi összesítőn, mit ezidőtájt tornyozott elé az érdek, miszerint
Tandorinak fölgyűlt cikkei váltak kiváncsisága tárgyává. (Lásd még: Magyar
Konyha.)
- Hát még
ha nem mellőzték volna, akár a századikat is tapodhatnánk. - bővíté rá
a másik, afféle hekatómusz (zúzdatiszt), a sűrített szerző köteteire célozván.
- Ne feledkezzünk
meg arról a hűdött eleganciáról sem, ahogy érintőleg belegyalogol Stein
Gertrúdba és Artaud Antalba! - teszem hozzá, kimagam már évtizede TéDében
mérem a nyomtatólag viteles, katasztrófával fenyegető szóáradatot. (Hogysem
benne a titkos értékű poétát emelgetném a retekágyba.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - A Plejádok fővonultsága
idején e sajátkínálati szubverzió kitermelte a maga klienseit, kiegyezve
a jövő századok grafománjainak leendő eltartóival, az egyöntőhelyben ágaskodó
sznobéria bármiben abszolútot sejtő iránytébolyult derékhadával.
Délpontonra
érve falubutító túlmunkagrafikonját haszonnal mellőzni bizton remélhetem,
előre megpótolt tekintélyi alámosás után szegül vagy enged a nyilatkozás
tárgyának, netán három fejfedő árnyékában betér a rimóci presszóba , abszolút
közömbös.
Puszta-Kovácsi, 1998.
aug. 21.
* Sosem jártunk Raguzában |
|