Nem a költő bravúrjai, akár klasszikusan kötött, akár modernül szabályszerűtlen formákban. Nem a drámaíró halálugrásai, bármiféle kipróbált dramaturgia védősodronya nélkül. Nem az elbeszélő porondjátéka, hol a tragikus, hol a komikus bohóc álarcában. Nem a műfordító mesterfogásai, mikor ihlet és trükk a nyúlból varázsol elő cilindert. Nem a grafikus, a versmondó, a médiaszereplő klipjei.
     Tehát nem a számai.
     Hanem a számai.
     Méghozzá Tandori művekbe írt számjegyei.
     A természet elemei - főleg a flóra és a fauna élőlényei - emberemlékezet óta megkülönböztetett, misztikus (színezetű) tiszteletben áll(hat)nak éppen mert természetiek. Az elvont műveletek, az alkotás eredményeire viszont azért háramlik a rokon tisztelet, mert nem természetiek. Az ember hódol annak, aki nem az övé, és annak, ami az övé.
     A betűk és a számok mágiájában a történelem, a vallás, a lélektan tudományán kívül a művészettudományok is érdekeltek. A szóvarázs, a névvarázs vizsgálata külön stúdium az irodalomtudomány körén belül. Sokkal ritkábban válik analízis tárgyává a (szép)irodalmi szövegekbe épült-ékült számok jellege, jelentősége, mennyisége, hatása, szövegszerűsége. A betű jel, a szám jegy (bár nem egy népnél, nem egy írásrendszerben a jel előbb jegy is volt, betűből lett a szám). A művészi textusok - olykor még az értekező próza textusai is - idegenkednek a számjegyekkel (vagyis nem betűkkel) rögzített szám(adat)októl. Tény, hogy a szám részint "antitest" az íráskép számára, s eleve más - mondhatni tény- és leltárszerűbb - asszociációkat vált ki az olvasóból, mint a betű, a betűsor, a szó. Fontoljuk meg: nem egészen mindegy, hogy ez a röpke gondolatmenet a XX. század, a 20. század vagy a huszadik század végén keletkezik-e, Tandori Dezső 60. vagy hatvanadik születésnapja alkalmából. A számjegyek mellőzését - azaz a számok betűkkel történő kiírását - a lírai opuszokra általában eleve ráparancsolja a szójelölő szám szóként való funkcionálása: a szám-szó metruma, hangsúlya, esetleg rímhelyzete, a felolvasás (kiejtés) ténye stb. Hasonló megfontolás érvényesülhet epikai és drámai alkotások esetében is. Mindezzel csupán annyit állítunk, hogy a számmisztika kutatása (mint irodalmi vagy interdiszciplináris közelítésmód) inkább az irodalmi művekben mutatkozó mikro- és makroszerkezetek numerikus vonatkozásainak, a struktúrák részleges vagy teljes világképző törekvéseinek szentel figyelmet - legtöbbször a mitologikus és a folklorikus hagyományt és annak továbbélését feltárva -; a számokkal foglalkozik, s nem a számjegyekkel.
     Bár Pilinszky János Költeménye óta tudni kényszerülünk, hogy "Nem szám a szám. // Nem betű a betű" - amiként "Nem föld a föld" és "Nem mondat a mondat" -, Tandori Dezső oeuvre-jéről szólva mégis számba vehetjük a számait. Kétségtelenül Tandori az az írónk, költőnk, aki a legutóbbi három évtizedben rengeteg - sőt, pályatársaihoz képest irdatlanul sok - számjegyet vetett papírra. E szokatlan, szembeszökő és következetes gyakorlatnak mindig más és más a magyarázata; szükségképp korlátozott terjedelmű példatárunk is csak néhány alapesetre térhet ki. Az azonban valószínű, hogy Tandori a számjegyek kitüntetett kezelésével épp a betűk uralmát töri meg, szorítja vissza tudatosan. Ha első, 1968-as verseskötetében még alig is, az 1973-as másodikban már annál jobban megfigyelhető a számjegyek térnyerése és rangemelkedése. Míg a Töredék Hamletnek lapjain jószerivel mindössze egyszerű sorszámnévi megkülönböztető funkció jut öt római számnak (II. töredék; Koan III. stb.), az Egy talált tárgy megtisztítása már százszámra hemzseg a tő- és sorszámnevektől"1.); 2.); / 3.); 4.); 5.)" - ez Az innenső és a túlsó part hiánytalan II. szakasza, "túlsó partja", melyhez ugyancsak számdús, itt tipográfiai okokból reprodukálhatatlan lábjegyzet is kapcsolódik; "1946-ban / [1947-ben? legalább 1947-ben, de még / semmi esetre sem 1945-ben]"; "kb. 350 métert / kettesben kellett cipelnünk az egyébként nem túlságosan / nehéz csomagokat"; "Különösen ingerült voltam-e, ezt így /7-8/ év távlatából nehéz rekonstruálni"; "Ami a torinói rangadót / illeti [2:2, félidőben / 1:1; 72 000 néző]"; "Hc3"; "28. Helyszín: ld. 27. pont" stb.).
     Mint a Talált tárgy... idézeteiből kitetszik, az évszámok, adatok, eredmények stb. "túlmenedzselése" azt hozza magával, hogy a vers - legalább a szabad vers - látszatát úgy-ahogy őrző szövegek epizálódnak, illetve a demitizáló, dekonstruáló, ironizáló művészi szándékhoz igazodva ellazulnak a publicisztikus sekélyességben, a hétköznapi közlő beszédmód esetlegességeiben. Tandori ekkor - és majdhogynem csak ekkor, 1973-as gyűjteményében - terelte az olvasói figyelmet arra, hogy nem vers a vers (több versét ezért nem is lehet hagyományosan "olvasni"). A nem-vers versek viszont éles reflektorfénybe vonták a kötet mégiscsak-verseit (Vízjel W. S.-nak stb.), merőben új formációkként - és új anyagból - képződő verseit (Táj két figurával stb.), általában pedig a verset, a vers(válság) problematikáját. Ehhez a számjegy azért (is) remek eszköz, paradox segédlet volt, mert a számok ugyan (ma már) nem tartoznak a betűk tartományába, ám - származásuk szerint is - közös nagycsaládot alkotnak a litterákkal: "alliterál" - noha nem "rímel" - betű és szám a literatúra matériájában. A számok (a Tandorinál halmozottan a szövegbe iktatott számok) negligálták a betűket, közben tulajdonképpen maguk is betűkként viselkedtek.
     Mit tekint Tandori szövegképző nyelvi anyagnak? Nem ugyanazt, mint a nyelvtudomány, vagy a szövegről hagyományosan gondolkodó irodalomtudomány. Ugyanis az ő elsődleges nyelvi készlete mindaz, ami az írógép klaviatúráján megtalálható: ami gépelés közben és által rögzíthető, előhívható. Ebben a vonatkozásban nem pusztán betű és szám egyenrangú, de a ( ) (zárójel), az = (egyenlőségjel), a § (paragrafus) sem alábbvaló nyelvi tényező a betűknél és a számoknál. Ez a kiterjesztés a (költői) nyelv változott fogalmát (új anyagegyüttest, eszköztárat) adja leckéül a befogadónak. Az írógépkarok felölelte nyelv, a szinte-csak-klaviatúranyelv köztudottan a Koppar Köldüs (1991) című kötetet hatotta át. Ennek archaikus magyar nyelvi állapotot és valamely elegyes idegen nyelvi állapotot (s ezekkel együtt halandzsát is) imitáló textusa (textúrája) a mértaniasan (gépeltoldalasan) szögletes vers(szerűség)ekben a várhatónál kisebb szerepet bízott a számjegyekre, ám a belső címlap nyolcsoros, "műfajozó" és térbe-időbe kötő eligazítása hat (6) számot is hordoz (1970-es, 1990, 23, 2012, 8, 8). Szám és betű illogikusan logikus együttállását e nyolc (8) sor indítása példázhatja: "Versek, 1970-es es nyolcvanas evek" (az ékezethiány részint az írógép klaviatúrájával, részint a szövegalkotó technika stiklijeivel magyarázható).
     Bőségesen argumentálható, hogy a számoknak betűrejtő küldetésük lehet Tandorinál. Ennek legvirtuózabb, legtartalmasabb, legfájdalmasabb megnyilvánulása A feltételes megálló (1983) kötetben az 1966-os Hommage szisztematikus leütögetés szerinti átgépelése =234567 című verssé (a bevárják helyén például: 3456789öü; egy másik verzióban majdnem ugyanez a számsor viszont a megelőző múlásukkal "fordítása"). Amikor aztán az "Itt nyugszik, kinek vízre írták a nevét" szövege csakcsupán ennyi: "H2OMMAGE"- akkor is az egyetlen számjegy "csinálja meg" az új, s egyszerűen a nyelvi anyagból mint kiindulásból nem magyarázható jelentést. A számok és betűk szeszélyes-szabályos - "helyi érték" szerint az Hommage-zsal egybevágó - csoportozata elrejti a szem elől magát a verset, mely (teljesítményként) a költőre is "rákényszerítette magát". Az Hommage ismeretében azonban nemcsak ez a maradandó tizenkétsoros kereshető vissza az írógép titkosírásából. Az Optima gépen írt 1980-as és az Olympia Report de Luxe-on írt 1970-es variáns önmaga autonóm és (egymáshoz képest) viszonylagos "értelmetlenségét" is föltelíti egy, az Hommage-éhoz közeli jelentéssel. Az eltüntetésnek teljesnek kell lennie: maga az eltüntetés aktusa, gesztusa, technikája se kényszerítse rá magát a költőre - ezért a víz, a H2O (amire "nem lehet írni") H2OMMAGE-ként mossa el az Hommage-t. Így keletkezik egy híj még csak egy vers helyén se. Maga a vers, az "Itt nyugszik..."-ot követő vers - a meg nem írt vers, mely már nem is írható meg - számmal kifejezve 0 lehetne (ha lehetne): valamely zéró morféma. Ez a sem-vers a sorozat (az eltüntetés) egésze felől szemlélve éppoly becses, mint a nyitó mű. (Íme, a Félreérted "Így keletkezik egy személy, / még csak híjának a helyén se" sorpárja megint ránk kényszerítette magát.)
     Tandori egyetlen számjeggyel is sokféle komoly vagy játékos többletközlésre képes. A Szonettkosz (1995) című szonettkoszorú arab számokkal elkülönített szonettjei közül a másodiknak a "címe", a 2 arra is szolgál, hogy utána a tizennégy sor az értelmező, zárójeles (két) szóval kezdődhessék - bizonyságként: a cím része a műnek. Egyben ebben a két "két"-ben (két gyertya említődik, gyászjelként) a struktúra tökéletesítése a struktúra rontása is. A számokhoz a rend, rendszer képzete társul általában. Az irodalmi művek részeinek, fejezeteinek, sorainak számozása is szerkezetet képez, az áttekintést segíti. Tandori szívesen "ellenhasználja" a számjegyeket. Ha eluralkodnak egy-egy szövegben, ha a számokra is számok vonatkoznak (mondjuk lábjegyzetelő jelleggel, többszörös áttétellel), éppen a számok miatt veszítjük szem elől a szerkezetet, éppen a sorszámozás dúlja szét a sorrendet.
     Egyetlen szám "megmunkálásával" szemben a számtáblák működése áll. Ilyen (duplázott, kölcsönható) számtáblákból ("Nap Hold kelte óra perc" stb.) szerveződik a Talált tárgy...-ban az Egy Kosztolányi-vers. Példájaként annak is, hogy az időmúlással nyomatékosan foglalkozó Tandori-mű e karakterisztikus jegye miatt is erősen rá van utalva az időjelölésben alig megkerülhető számjegyekre. (Nem egy ciklusában ezért sorakoznak év-hó-nap számcímű versek, több-kevesebb betű, vagy szó-kiegészítéssel: 1976711/b; 1976714/g  - A kettőzések feleslegességéről; 1976718/h - Bűvös négyzet; 1976825 - 1976825; ez utóbbi egy 1976. augusztus 25-én készített, nem felesleges kettőzés, melyet a költő "szívesen megírna", ám az "nem írható meg"; tehát a "nem" íródik meg, persze számjegyekkel tarkítva.) Újabb keletű és epikai dokumentumot hozva - itt nyilván a szövegkörnyezet és a hatásmechanizmus is eltérő - az 1998-as Játék-történet gombfocibajnokság-eredménytábláinak számdzsungele nyeli magába a gyanútlan olvasót, aki csakugyan nekiáll a számokat olvasni. Tandori eredendően gyerekeknek (főleg nekik) szánt, régebbi kisebb-nagyobb gombfocikönyvei gördülékenyebben, funkcionálisabban, sőt némi pedagógiai haszonnal oldották meg az eredménylisták publikálását. A Játék-történet sajnálatosan sok salakja közt szürkéllik a rengeteg számszemcse is. Más kérdés, hogy e mű roppant magas fokon ég; innen az égéstermékek.
     Az sem érdektelen Tandori írásaiban, ha a számjegyek nem alap- vagy alkatelemek, hanem valamely közlést hangsúlyoznak. Ilyen - számtalanszor ismételt - közlés, tudtunkra-hozás volt fél évtizeddel ezelőtt "a 7000 napos fogadalom". Az író "életmentőnek" nevezi e (külhonban és számára egyébként is jelképes, a maga nemében számszerű napon tett) fogadalmát: az önmagára rótt, 7000 napos alkoholtilalmat. Ezen "esküvés" közvetett következménye nem egyéb volt, mint amit jelen sorok írója a nyilvánosság előtt is botorul föltételezett: Tandorinak legalábbis a hetvenedik életéve betöltésén valamelyest túlig lankadatlan emberi és alkotói programja van - hiszen ezt a hosszas absztinenciát csak az tarthatja be, aki a 7000 napot meg is éli. Már nem a nemivás, hanem az élettáv(lat) volt a tét. Aztán az író (saját szava) előbb "megbökte" a fogadalmat, majd a 7000 napos fogadalom, sok-sok ismétlése után, kisuhant a különféle műfajú írásokból, a szesz(-motívum) pedig visszatért. Igaz, újabban meg közel 10 évnyi elköteleződésről, egy évtizedet kérő morális feladatvállalásról értesülhetünk, amelyből a nagy "madaras" korszak gazda-létének erkölcsisége süt, bár most nem fényként, csak visszfényként.
     Az iménti fél évtized Tandori törtszámaira siklathatná át a figyelmet (külön mise) - de hát az egészekkel sem végezhetünk. Az életrajzi-élethelyzeti híradások az Illyés Gyula Kháron ladikja című búcsúversére még ifjan (java harmincason) reflektáló (1938-) óta sűrűn és kiemelten alkalmazzák a számjegyeket, néha ismét olyan elemi inspirációval, mint ez a kvázi-sírkő-véset. A Madárzsoké - nem a prózakönyv hanem az ily című vers - indítása: "Én 55 éves koromra / egy félbölcs, öreg zsoké lettem". Ugyanitt - a Vagy majdnem az (1995) oldalain - a 60 alatt az életkorra látszana utalni, s talán utal is: "Szinte örökké fáj a hátam, / jelzi, hogy túlerőltetem, / mintha azt akarná, csodáljam, / mit tart velem". A négysorosra rögtön rákövetkező másik négysoros, az "Uraim, itt vagyok...!" - mely viszont Fogg Phileas nevének jelölésével a semmicske idézetet hozzáköti a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című Verne-regény közismert főhőséhez - átértelmezi a számot: "60 kiló alatt magam körül, / de nem magam alatt; / öröklét jár a fősúlyon belül, / kívüle csak a pillanat, a hab". A szimbolikus jelentéssíkot, az életidőt nézve a közelmúlt egyik nagyszabású Tandori-költeményének (Ezékiel lordja, az 1996-os A Semmi Kéz című kötetben) nyitó - s a versben korántsem egyetlen - száma is biografikus szám: "Uram, úgy mész el tőlem az utolsó 200 yardon, / mint a meszes, állva hagysz, Ezékiel Lordja, ló, / mint két kupac zselátó lószart száradni a turfon".
     A Vagy majdnem az mintegy 11, A Semmi Kéz mintegy 15 számjegy-elemű verscímet sorol a tartalomjegyzékben. Azért "mintegy", mert egy címben szerepelhet több szám is (4. azaz 3/a, azaz "Ja", ez volt az:), vagy nem szerepel szám, mégis odaértődik (Non Blond - utalás a Tandori által sokszor megénekelt, Linda Perry-féle 4 Non Blondes együttesre), vagy az arab/római sorszámnévi jelölés mellékesnek tetszik. Mellékesnek? A szakirodalom - s a "Tandori-kutató" Tandori is - egyre inkább a líra dominanciája melletti egységként, kontinuumként értelmezi az életművet. Ciklikusság, varitivitás, reprodukció, mutáció nélkül az oeuvre-kompakt elképzelhetetlen. Ha az imponáló minőségű és mennyiségű munkásság matematikájáról, mértanáról merészelünk beszélni, újfent nem boldogulunk - aminthogy a szerző sem boldogul - számjegyek nélkül.
     Mivel elsősorban a számjegyekkel írt számok kérdésköréről elmélkedtünk, a terület 1/2-e kiesett látómezőnkből. Pedig Tandori Dezső színdarabjainak elmaradhatatlan személyiségkettőzése messzebbre vezet, mint jó néhány idézett és nem idézett 2, vagy a (4) Non Blond(es) 2x2-je. A számok sávja a teljes Nat Roid-sorozaton végighúzódik, hogy az 1998-as Tandori-NatRoid, a Vér és Virághab a 6-os modellben (a pirandellói hat szerep későmodern újraelevenítésében, a "dobókocka-dilemmában") kulmináljon. (Kínálkozó összevetés Lengyel Péter "6-os" regényével: Macskakő, 1988.)
     A szóvarázs - ezen belül lassan egy évtizede a (ló)névvarázs - fontosabb Tandorinál, mint a számmisztika. Az életműben oly meghatározó intertextuális környezet, valamint az átvételek sorában éltetett idegen és saját szöveghagyomány azonban örömest formálja magát a "pirossal aláhúzott", jelentésesen szembeötlő számjegyek révén is. Tandori Dezső a tradicionális nyelvi anyagtól és a "tiszta" irodalmiságtól a művészetközi limesek és az ezredvégi képkultúra újbarbár közterei felé szívesen mozduló művei a számokból is számságuk szokatlan vonásait hívják elő.
     Az 19981208/60 is egy szám.
     Ezékiel Lordja éltesse TD-t.
     Erre az írógépre - Hermes IGV 3000 - átírva: í2+4%6= ú9öüóq +=w6ee6 RT-w.