Helyet keresnek

A levegő függönye mögül kilépve
megmutatkozik bár amit mond
alig érthető a pakkok kibontva
édes minden falat amíg az éhség
itt ólálkodik habot szórni a vízbe
édes hiábavalóság elhamvadó képek
a retinán hol van a virág
megbízatása lejárt megpihen
szépség és erő a kert termőre fordult
fáiban nyálcsordító gyümölcseiben
évgyűrűk tolakvó hullámai a kéreg
alatt ahol csönd és sötétség összeér
az éjszaka alján mindig marad
valami kevéske vérfolt vagy árnyék
kiszakad az égből egy rigó
hajnalra fölissza a hold a tavat
leáztatja arcomat a szél hattyúk
nyikorognak a tómeder vak szemgödrében
helyet keresnek csontok fosszíliák
a földszagú emlékezetben