|
Kossuth Lajos levele
Esztergom vármegye közönségének
Szükségesnek láttatván, hogy magam menjek, s ne üres kézzel menjek a táborba, hanem legyek olly szerencsés elmondhatni a nemzetnek, hogy lelkes és vitéz hazámfiai örömest nyújták nekem - csekély de hű szolgájuknak - baráti karjaikat megosztozandók velem a haza megmentésének veszélyeiben s ha Isten úgy akarja, örömében is. Gondolhatják Önök uraim, minő készséggel teljesíteném kívánságukat a fegyverek kiszolgáltatása iránt, s mennyire fáj a lehetetlenség, hogy nem teljesíthetem. De nincs - s Istenek nem vagyunk, nem teremthetünk. Kívánják véremet s adom cseppenkint avagy folyamban a mint akarják, mert ha semmi egyebem nincs is, mit a hazának adhassak, vérem még van, de fegyverünk nincs, nem adhatunk, és így holnap mintegy 2500-ad magammal alkalmasint azon fájdalmas érzettel leend szerencsém Önöket üdvözölni, hogy vitéz készségük felhasználatára alkalmat nem nyújthatok, s nem Önök kíséretében haladhatok elé nagy fontosságú megbizatásom felé. Azonban 500 jól felszerelt kaszásra adánk utasítást. Szíves hazafiúi üdvözlettel
a honvédelmi bizottmány
|