Október végén
(Gyászdal a szocializmus után)
 

Emlékszem, hogy nevettünk akkor
Azon a tizenhat fokon,
Meg: ahogy megcsillant a fény a
Retusált, magasított homlokon,
Ahogy a vállon átvetett trikolor,
Meg a kézben tartott jogar, meg
Hogy hazánk a sokoldalúan
Fejlett szocialista társadalom
Útján. Sorban lebocsátom a redőnyöket.
Nappal is marad a lakásban a
Sötét, már egyre később virrad.
Fázom, egyre jobban fázom,
Pedig már sütik a sarkon a gesztenyét,
Ahogy alkonyodik, egyre durvábban
Kényszerülök derűlátó lenni.
A hőmérő tizenöt fokot mutat,
A testmeleg talán jelent pár fokot.
Az előszobában, a bejárat mellett,
Tizenhárom fok. Olvasom az
Újságban, hogy már északabbra
Menekülni sem érdemes: lemondani
Minden tisztségről, tagságról,
Megbízatásról: a gyógykezelés
Hosszan elhúzódónak ígérkezik.