|
337
Nem mindenki néz ki az ablakon,
ezek a gyerekek gyakran kocsikáznak.
Minden fa a föld alá rejti gyökerét,
az ismeretlen titkok elernyednek.
Álarc nélkül járhat az ismeretlen,
lépéseit a hó eltakarja.
Több szem többet lát, de a gyerekek
elkerülik a városok szivét.
A kirándulás szándékos, tettenéri a völgyeket:
kíméletlenül csak az idegen nevet.
Álarcosok hatoltak be a szivembe -
a népdalokat régóta kerülgetem.
Az ablakon most csak az néz ki, aki a holdat várja,
aki a nappalokat gondosan letakarta.
A völgyeket ismeretlen tettesek uralják:
szivem kibomlik, az ablakok becsukódnak.
|
|