|
WEHNER
TIBOR
szentendre magasságában merészet gondolt egy dunavíz: lecsorog
pestre megnézni a világörökséget - ha
már olyannyira a
szóbeszéd
tárgya - nem tétovázott hát csendesen
elhúzott békásmegyer
mellett
- gondolatban kassák lajos itt visszadobott
még fejletlen nikkel
szamovárja emléke előtt vagy inkább fölött tisztelgett meghatottan -
végigcsörtetett a rómain - egydunaparticsónakházban
nagyajókedvmin-
dennap - áthúzott a hidak alatt és máris
az unalomban fürdő
parlamentet
- pralinésdoboz - nézegette és amikorra
felocsúdott
csodálkozásából
vissza kellett csavarnia a fejét mert
már az akadémia volt soron
meg a fórum - ezt kissé kitakarták gőgös hajók - jobbról a fenséges
gellérthegy nyakában a fényképekről
oly jól ismert
felszabadulási
emlékművel (a nagy sörnyitó) törpült
el s annyira elringatta
magát
a sok-sok szépségben hogy csak arra
maradt ideje hogy lehúzza
a fejét
- ez már az összekötő vasúti híd volt
- és aztán mit tehetett
gondolt
még egyet: most már akkor irány valami
dél (kissé csak a
dunaújvárosi
túlságosan kitágult ideológiailag árnyalt
szoros miatt
szorongott) egy-
szóval volt ezzel a röpkének és felhőtlennek
igérkezett úttal épp
elég baj
persze egy szajnavíz (notredám, pontnöf)
sohasem juthatna
ilyen kínos
és rohadt helyzetekbe tűnődött a dunavíz
de szerencsére a
kiszámíthatatlan
százhalombattai folyamkilómétereknél
- végtére ez is egy esély
- elkapta
egy kellő mélységű öblös örvény |