Milyen világ ez,
micsoda világ,
a kés élét próbálom:
ujjam bögyét, na vágd.
Futva jön a kerten át
anyám,
kisfiam, kiáltja,
mit csinálsz.
A kertkapu, mint ingnyak
nyitva áll,
befut egy csibe,
hangja cérnaszál.
Követ kapok föl,
tompa puffanás,
a gyönge csibe-hát
úgy döng, akár a föld.
Biciklijén a postás
szellőcske tovaszáll.
Nem hozott ma hírt,
esőt, sem levelet.
Milyen világ ez,
micsoda világ,
lapjára tedd a kést,
az ujjad meg ne vágd.