A gazemberek üdvözülnek. Így
van ez jól, jól van így!
Az isteni teljességet a
bűnök ahogyan szétszedik.

Pribékek árnya kőre hullik,
a raboké meg: semmi se.
Kettéhasad minden, s már
nem kérdezzük, lehet-e?

Szétverve táj és haza,
múlt és jövő. És a jelen!
Véges a gyönyörűség, csupán
a kegyetlenség végtelen.

Csukjuk be a történelemkönyvet,
gyönyörködjünk: egy rózsaszál
bimbója ahogyan kibomlik, ahogyan
mellét kibontja egy leány.

Ez maradjon meg, ez csupán!
A többi gyász és borzalom.
E rózsaszálért, e csókoltalan
mellért megérte: még leírom.