Bokám körül parlaggá züllő szőlők
indái zörögnek szárazon a szélben,
mítosztalan sziszegéssel
kúsznak a tengerző időből,
megfojtani
a hajdani mezsgyék és tőkék sorát.
Bükk Laokoónja nem lehetsz már itt,
csak szemlélő, aki úgy keres
valamit,
mint elveszett hazáját
emlékezetében
a rég távollévő.