1.
Távoli, távoli, mondod, legyintesz,
aztán megismétled, távolinak nevezed
ismét, mondod, mondogatod magad
ban, persze, versnek is mondod mindezt,
mosolyogsz hozzá, és figyeled a madár,
a madarak mozgását, a madarak könnyed
mozgását figyeled -


2.
A madarak könnyed mozgását figyeled.

Mikéntha víz fölött lebegnének,
mormolod mintegy magad elé, mintha
hullámok felett verdesnének a
szárnyaikkal, mintha egészen messze,
távolra látnál, végtelen messzeség,
mondogatod, pedig csupán behúnytad
a szemed, szemhéjad alatt fény
karikák játszadoznak, különös
fénykarikák, fénykarikák a
a tenger, a tenger hullámai
fölött fény, fénycsóvák minden
pillanatban, fény, fény, fény.


3.
Fény, fény, fény minden pillanatban.

Ehhez a fényhez fohászkodom. Nem
tűnhet el! Nem akarom az eltűnését.
Minden pillanatban fényesség, Uram.


4.
Legyen fényesség, Uram. Legyen:
több fény. Nem látom tisztán.
Nem látom tisztán fényeinket.

A tenger hullámai. A víz felett
madarak. Madarak a vizek felett.

Nézem, nézem, mozdulatlanul.
Mintha öröktől fogva állnék
itt, mintha öröktől fogva ezt
figyelném, és, mintha biztos
lehetnék abban, hogy mindig is
ezt nézhetem. Ahogy a messzeségben -

Madarak köröznek a messzeségben.


5.
Ehhez a fényességhez fohászkodom.
Nem tűnik el. Vigyáz rám minden
pillanatban -

És lehajolok. Le-le-le. Egészen
a sós-iszapos homokig. A tenger
egy pillanatra beteríti a kezem.
Holnap: Montpellier.
Montpellier-be érkezem.