|
Potomság
Az éjszaka szájából kihulltak
az ablakok fénylő fogai,
rabruhám: fény-árnyék múltam
utcalámpák ostora veri.
Miféle bűn talált magára
bennem? A fagy csontkemény kozák
dzsidával ma éjjel halálra
keres a poroszló világ.
Kiterített kozmikus rétek:
nevem komor kőtáblákon vacog,
hősi halottak csillagszeme éget,
csipkebokrokban parázsló fájdalom.
|
|