Ketrecek. Széljárta rácsok.
Bazalt-tű oszlopok
között mindig: novícius-Szindbád,
ingem csahol, vitorla-pergamen.

Keresztül a kendermagos alkony
véresre dörzsölt hegein,
a pincemély forrásokat mindig
- farkasfogakkal -

Micsoda vihar! A deszkaketrec
verdes üres ajtajaival.
Földre terített kerub.
Tarkóján kárál a kés.

És emlékek nélkül! Mindig. Soha.
Út menti keresztek: jegenyék,
a tágasság tornyai
vezetnek hozzád. Haza.

Gerincem létrafokain
átzúduló madársereg,
fekete szárnyú angyalok.
Emelkedem és süllyedek.