A kertet megüli a tél,
mint torkomat a hideg,
kaparhatom az avart,
átnedvesedik tornacipőm.

A feladathoz öltözve
könnyen veszem a lépéseket,
puha levelekkel bélelem
a mozdulatokat, legyek finom.


Kifekszem és az avarba temetem
magam, nyirkossága átitat,
és hallgatom, ahogy őrangyalom
szíve egyre hangosabban pumpál.