Műszó, az lesz, a magán(y)osság, beper-
metez, mint száraz évad, mint "vagy-
vagy éj", és (tarthatatlan puhány!) legyek... megint:
sötéten csillanó engedmények a testnek, a
léleknek, hogy szinte fémes lehűlés jelzú útját
amannak, aki azért mégsem volnék; a szem
előreszalad ebben a térben, íve később nagyon
meggörbül, amint a bejárt idegen nem
szólít már meg, s ha köszön is, vissza, nem ismer,
ehelyett hatékonyan flangál; az esőben flanell-
ingben jövök haza a hídon, a parkon (valamikor), in-
nen látom: úgylehet, közvetlenül pirosodás előtt
szelem visszafele az utcát, az ál(l)lomástól
[egyenlő] tőle, legyen hát meglehetősen hűvös.