Bort iszom mostan, és nincsen már
cicoma: gondolataim között gondolat-
ban kedves Egry Józsefemet és Csontváryt
engedem csak képbe, befejezhetetlenül
szálljanak át, sima-egyszerűen, a
velem született csendbe; nem is tudom,
hogy Kosztkát ide épp minek-, talán
emeltetni szánok valami tárgyat járatlan
öblű felfelé folyosókon; hanem
Egryt, őt aztán nem, egyáltalán nem is
szívesen magyaráznám, hiszen egy
ennyire szűk helyen csak úgy képzelhetem: ő
ebből a szögből lesz igazi, átható
körvonás az éles, pontos bizonytalanba.