Az írás magányos művészet - és kétségkívül a kard is az. Mert nem az a pillanat számít, amikor a vívók támadásba lendülnek: addigra számtalan magányos órát kellett azzal töltenünk, hogy a fegyver súlyát latolgatták, és újra meg újra végigolvasták a pengébe vésett jelmondatot. "Nem tudsz rá odafigyelni - mondja a keresztényből muzulmán hitre áttért Névtelen Költő -, ha közben zavarnak, és mindegy, hogy ki az: apád, szeretőd vagy vívómestered. Amikor kézbe veszed a kardot, csak Allah lehet jelen."
     Egy töredékesen fennmaradt arab fegyverenciklopédia pedig, ami teljesen indokolatlanul a valaha élt legnagyobb filozófustól: Arisztotelésztől eredezteti magát, megemlít néhány pengefelira- tot. "Allah és egyedül Allah örökkévaló - mondja az egyik -, még én sem. Engem az ellenség vére fog szétmarni végül." Egy másik kardvéset még homályosabban fogalmaz: "Allah láthatóvá teszi a láthatatlant is."
     Ugyanez a mű, amikről egyébként egyes szakértők úgy vélik, hogy késői, a 18. századból származó hamisítvány csupán, felsorolja néhány híres kard nevét is: az "Igazságtevő", a "Megtorlás", a "Sötét Láng", a "Halál", a "Keserűség", a "Harag" - egy apokrif toledói mozarab feljegyzése szerint Allah hat büntető angyalát hívják majd így az Utolsó Ítélet reggelén.
     Amúgy minden jelentősebb kardnak is van neve; és beszélik, hogy ha valakinek sikerülne a helyes sorrendben összeolvasnia a leghíresebbeket díszítő jelmondatot, akkor egy olyan szúrát kapna eredményül, ami Mohamed akaratából nem került bele a Koránba. És hallani arról is, hogy Allah állítólagos hat angyala valójában a kard részeinek neve a markolattól a penge hegye felé haladva; és hogy minden igazi kardnak van egy titkos neve, amit akkor kapott mesterétől, amikor keresztüldöfték egy erre a célra megvásárolt, élő rabszolgán - miközben még vörösen izzott -, hogy edzett legyen.
     Végezetül ehhez a szóbeszédhez kapcsolódik az a történet, mely szerint egy toledói arab előkelő a rabszolgák vérét nem találta méltónak, és szabadnak születetteket fogatott volna el. A hagyomány őt nevezi a "Sötét Láng Második Hercegé"-nek, és éppen az ő fegyverének a neve lett volna a "Sötét Láng". Noha bűneit soha nem sikerült rábizonyítani, a hóhér a történet szerint a saját kardjával fejezte le a herceget a város főterén, az El Alcázár előtt.
     De hát ez csak egy megalapozatlan híresztelés, és miközben ezeket a sorokat írom, tökéletesen egyedül vagyok, és arra gondolok, hogy a kard élete az a rabszolga, akit megöltek, hogy ezáltal edzzék meg a fegyveracélt - és előttem egy 18. századi, az El Alcázárról készült metszet hever az asztalon. Állítólag itt temették el a "Sötét Lánd Második Hercegé"-t, és a beavatottak azt is tudni vélik, hogy az emberi test hat részre osztható. A fej lenne az "Igazságtevő", a jobb kéz a "Megtorlás", a szív a "Halál" és így tovább. Az ennek a hagyománynak a forrásául szolgáló mű szerzője természetesen ismeretlen, és engem életem végéig kínozni fog annak a kardnak az emléke, amit nem vettem meg Toledóban annak idején.

Amikor a kereszténységről mohamedén vallásra áttért és választott hitéért később vértanúhalált szenvedett spanyol kardforgató és filozófus: a Névtelen Költő először találkozott Kopernikusz könyvével, mélyen megrendült. "Nem arról van-e szó - kérdezte ekkoriban íródott tanulmányában -, hogy a Föld is egyike csak a bolygóknak, és sem nem jobb, sem nem rosszabb a többinél? És nem lehetséges-e, hogy a többi bolygók egy cseppet sem különböznek a miénktől? Majd azzal folytatta, hogy de igen, és talán a Marson is ugyanolyan mór stílusú paloták épülnek, mint Andalúsziában, és ugyanolyan szökőkutak hűsítik a levegőt, mint amilyenek a híres cordobaiak. És az is elképzelhető - feltéve, hogy a bolygók valójában tényleg egyformák -, hogy a Mars tájait: a meredek hegyoldalakat meg a magasföldet is az ottani Dzsihád, az ottani Szent Háború során elesett harcosok vére festi vörösre a föld égboltján.
     Szerinte, a Névtelen Költő szerint ezért lenne a Mars a "Keserűség" szimbóluma is, és ezért vésette ő a kardjába ennek a bolygónak a jelét. "Ha egyszer Cristoforo Columbus - írta művének befejező traktátusában - tévelygő hite ellenére is képes volt átszelni a parttalan óceánt, nem lesznek-e sokkal inkább képesek a Próféta tanítványai keresztülhajózni az Úr hidegen tajtékzó tengerét gályáikon, és segítséget vinni hittestvéreiknek?
     De miközben ezen töprengett, és azt remélte, hogy sikerülni fog a muzulmán világ legjobb kardforgatóit egy "angyali had- járat"-ba tömöríteni, a portyázó spanyolok rajtaütöttek Afrika valamelyik névtelen és kopár beszögellésében, hogy aztán hátra- kötött kézzel vezessék a vesztőhelyre. "Mikor jönnek a segítsé- gedre a Marson élő moszlimok?" énekelték gúnyolódva a cor- dobai utcagyerekek, mielőtt a saját kardjával végezték volna ki a Főtéren, mert az Inkvizíció legrafináltabb kínzásai hatására sem volt hajlandó visszatérni a Keresztény Egyházhoz.
     Amikor a bakó lecsapta a fejét, a spanyol király udvari azstrológusa szerint a Mars bolygó a gyűlöletet, bosszút, meg- torlást és halált jelentő arab csillagképben állt, és a kivégzett tudós-költő vére vörösre festette a talajt. Azt mondják, halálának pillanatában ez a vér magasabbra lövellt, mint az Elveszett Paradicsom, Cordoba és a Mars szökőkútjaiból a kristálytiszta víz.