Amikor egy társadalom már nagyon beteg, elkezd kételkedni önmagában, bizalmatlanná válik saját szellemi értékeivel szemben, fitymálja mindazt, ami addig életben tartotta és, mert odahaza nem lel gyógyírt valódi, vagy vélt nyavalyáira, idegen istenekhez fordul. Nem véletlen, hogy az ószövetségi Tízparancsolat közül az első: "Ne legyenek idegen isteneid énelőttem." A római birodalom hatalmának delelőjén, amikor a bomlás egyéb jelei még nem mutatkoztak, divatba jöttek a külföldi gondolkodók, a görög bölcselők, a Keletről Rómába származott vallási szekták. Amíg a római nép többsége, főleg a felső társadalmi rétegek, kétkedés nélkül hittek az ősi istenekben és erkölcsökben, a hagyományokhoz való ragaszkodás tartást és erőt adott az egész nemzetnek.
     A testileg és lelkileg egészséges ember nem beszél állandóan egészségéről, az egészség beteges kultusza rendszerint a vég kezdetét jelzi. Epiktétosz, a sztoikus filozófia Rómába szakadt apostola, a Kr.u. második évszázadban már így prédikál: "Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogyan te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd az események alakulásához. Meglátod, nyugodt lesz életed folyása." Egy másik gondolata: "A betegség csak a testet bénítja meg, a szabad elhatározást nem, ha az maga nem akarja. A sántaság csak a lábat akadályozza, de a szabad elhatározást nem." És mit tanít arról, hogyan kell élnünk? "Testednek csak a feltétlenül szükséges dolgokat szerezd meg", mondja. Ez a "savanyú a szőlő" filozófiája, a "nesze semmi, fogd meg jól" bölcselete — ellenkező előjellel. "A filozófusok túltehetik magukat magánéletük balesetein, de ők sem emelkedhetnek koruk tágabb értelemben vett jó, vagy rossz világa fölé. Nehéz időkben vigaszt eszelnek ki...", írja Bertrand Russell a sztoikusokról. Tudta ezt a zsarnoki Domitianus császár is, aki Epiktétoszt száműzte Rómából, nyilván, mert sértette a gondolat, hogy az ő uralma alatt bárkinek is vigaszra lehet szüksége. A zsarnokok már az ókorban is elvárták alattvalóiktól, hogy a szabadulás minden reménye nélkül, mosolyogva szenvedjenek.
     Néhány évszázaddal korábban, a klasszikus görög városállamok felbomlásának kezdetén, a világhódító Nagy Sándor kortársa, Epikurosz is önmegtartóztatásra biztatta tanítványait: "Amikor kenyéren és vízen élek, írja a bölcs, átjárnak a test örömei és köpök a fényűző gyönyörökre, nem önmagukért, hanem a velük járó kényelmetlenségek miatt. Egyél keveset, hogy ne legyen gyomorrontásod, igyál keveset, hogy másnap ne fájjon a fejed", tanácsolja. A nemi életnek sem híve: "A szeretkezés még soha nem tett jót egy férfinak és szerencsés az, akinek nem ártott." A nőkről nem nyilatkozik Epikurosz, azoknak úgy látszik, nem árt meg a nemi élet. A vallási, vagy bölcseleti alapon folytatott önmegtagadó, önmegtartóztató élet lelkileg kevésbé kimerítő, ha valamilyen fegyelmező rendszert vihetünk bele, ha pontosan meghatározott szabályokhoz kötjük. Az önsanyargatásnak ezt a válfaját régen úgy hívták, hogy böjtölés, tudományosan frivol korunkban diéta a neve.
     Nem ok nélkül emlegetem a római és görög dekadencia korszakait. Aki ma nyugati nagyvárosban él, lépten-nyomon hasonló jelenségekbe botlik. Nem ritka eset, hogy forgalmas belvárosi utcán a vásárlók sokaságából itt is, ott is felbukkan egy kántáló, táncoló csoport. Szegényesen öltözött tizenéves fiúk és leányok. A kopaszra nyírt fiúk narancssárga köntöst viselnek, mint a buddhista szerzetesek. Arcukon boldog, túlvilági mosollyal, csörgők, dobok és csengettyűk egyhangú ritmusára illegetik magukat. Monoton keleti énekük lassan belevész a hömpölygő tömegbe. Ez a Hare Krisna szekta. Tagjainak feltehetőleg éppoly kevés közük van Krisna hindu istenséghez, mint egynémely szélsőséges keresztény szektának Krisztus tanításaihoz. De itt vannak Európa városaiban, mozgalmuk terjed, erősödik.
     A különböző szekták úgy elszaporodtak, mint eső után a gomba. Olcsó misztikát kínálnak viszonylag olcsó áron, de az indiai Maharishi Mahesh jógi és a koreai Moon tiszteletes — hogy csak két divatos apostolt említsek —, vagyont gyűjtött az adományokból és mindkettő sokszoros milliomos. Az indiai jóga és a zen buddhizmus eszméiből kiindulva a szemlélődő szellem titkaira oktatják azokat, akiknek nincs idejük és pénzük a nagy ázsiai vallások beható tanulmányozására. A gyorskávé korában a gyorsvallás járja. Néhány füzetlapon megszerezhető a lelki nyugalom receptje, esti tanfolyamon elsajátítható a szellemi beteljesülés kiskátéja. Divatos szó a meditálás. A hajszolt városi ember: hivatalnok, kistisztviselő, gépírónő, akit lelkileg elnyom és elnyomorít a gépies munka, az idegölő tempó, a gépesített társadalom embertelensége, ebédszünetben nyugalmas sarkot keres, hogy negyedóráig meditálhasson. Megpróbál a semmire gondolni és elmormolja a gurutól vásárolt lelki csillapítószer, a "mantra" szövegét. Ez a gyorsan oldódó szer nem új, önhipnózis a neve, csak most cifra keleti csomagolásban árulják. Van aki egészen belebolondul és mindenét odaajándékozza a szekta fejének, akit habozás nélkül követ, ha kell, a halálba is. A keresztény vallás tanításait kiforgató szekták főleg az Egyesült Államokban tevékenyek. Néhány évvel ezelőtt egy amerikai szekta feje, Jim Jones tiszteletes, Guyanában kilencszáz hívét közös öngyilkosságba kergette. Aki az utolsó percben megtorpant, annak Jones fegyveres testőrei segítettek a meghalásban. Érdekes egyébként, hogy a valláspótlék, amely részben a világi javakról való lemondásra épül, úgyszólván minden esetben a vallásalapító gyors meggazdagodásához vezet. Amint a nép a középkorban megfigyelte: minden szentnek maga felé hajlik a keze.
     A kor másik nagy betegsége az egészség kultusza. Azt már régen tudtuk, hogy a gyakori szeszfogyasztás, a nehéz, zsíros ebédek és vacsorák előbb-utóbb megártanak. Újabban a zöldség és a gyümölcs vajákosai azt állítják, hogy szinte minden állati termék fogyasztása káros, legyen az hús, zsír, tojás, vaj, sőt ártalmas a hántolt búza lisztjéből készült tészta és kenyér is, veszélyes a cukor és a só. Vizet egyelőre még szabad innunk. A legkülönbözőbb vegetáriánus diéták jöttek divatba és a növényevők egyre fenyegetőbben lépnek fel a lakosság húsevő rétegeivel szemben. Halálra ijesztgetik az embert, hogy mi vár rá, ha továbbra is a régi jó szakácskönyvekhez tartja magát és nem azokat az Amerikából ideszármazott zsebkönyveket használja, amelyek szerint semmi sem olyan jó és egészséges, mint például egy kis sárgarépalébe kevert zeller- és spenótlé reggelire, vegyes saláta ebédre, vagdalt szójababcsíra vacsorára. Az egészség leginspiráltabb mágusai a megváltó spenótlébe egy csipetnyi keleti bölcsességet is csöppentenek, hiszen ez a kozmikus kotyvalék jól kiegészíti a zöldség misztikáját.
     Ismerek egy hölgyet, aki otthon, lakásában búzamagot ültet egy erre a célra készült speciális műanyagtálba és amikor a búza eléri az egy-másfél araszt, ollóval learatja a termést, húsdarálóval kipréseli a levét és narancslével keverve megissza, mondván, hogy ez tisztítja a vért. Ugyanez a dáma, ha krumplit főz, előbb jól megmossa, aztán mikor megfőtt, meghámozza, a héját megeszi és a belét, amit más enni szokott, elegáns mozdulattal kidobja. A leve nem vész kárba, mert azt lehűti és megissza. Könyvecskéje szerint a krumpli héjában vannak az igazán értékes vitaminok, és más, az egészséget előmozdító ásványok, ezért csak a héja és a leve fogyasztható, a többi, ugyanis maga a krumpli, hízlal, fogyasztása tehát ártalmas és kerülendő.
     Egy másik ismert elmélet azt ajánlja, hogy az ember reggeli előtt mezítláb fusson néhány kilométert, lehetőleg harmatos füvön. Harmatos fű hiányában a füstös, poros városi utca is megteszi. Londonban és más nyugat-európai nagyvárosokban megszokott látvány kora reggel, vagy alkonyatkor egy-egy tornaruhában ügető testes, középkorú férfi, amint kétségbeesetten zihálva küzd a gravitáció törvénye ellen. Sosem felejtem el azt a német komputer-szakértőt, egy harminc év körüli fiatalembert, akivel a hetvenes évek elején vetett össze a sors Stuttgart közelében, egy gyorsvonat étkezőkocsijában. A csapott vállú, egészségtelen arcszínű, pápaszemes útitárs szinte azonnal az egészségre terelte a szót. Mit tesz ön a stressz ellen? — kérdezte szemrehányó hangon, mintha már tudná a feleletet. Kitérő válaszomra hosszú tirádába kezdett, hogy ő bezzeg tornászik, úszik, sízik, hegyet mászik. Külön kiemelte, milyen fontos, hogy az ember minden reggel munka előtt egypár kilométert fusson. Lázasan, idegesen hadonászva beszélt, hamuszürke arcán kiütött a verejték. Látszott rajta, hogy retteg a kimerültségtől, betegségtől, mert akkor csökken a munkateljesítménye és vele az előléptetés, magasabb fizetés, a beérkezés esélye. A végén már aggódni kezdtem, hogy rosszul lesz és nekem kell fellocsolnom, de aztán szerencsére megérkeztünk és lihegve elrohant poggyászával. Az általa űzött sport, a Magyarországon tévesen kocogásnak fordított "joging" divatját egy bizonyos Jimmy Fixx kezdeményezte. Milliókat győzött meg róla, hogy a mindennapos ügetés jót tesz az egészségnek, aztán egy szép nyári reggelen ügetés közben összerogyott és meghalt. A szívszélhűdés ötvenkét éves korában végzett vele. Úgy hírlik, hogy a jó egészség érdekében ő is salátán élt és vedelte a gyümölcslevet.
     Néha eszembe jut IV. Henrik francia király, ez a jóindulatú, de a reneszánsz felfogásához híven, becsvágyó és kissé cinikus uralkodó, aki áttért a katolikus hitre, hogy király lehessen. (Mint mondotta: "Párizs megér egy misét".) Ő volt az, aki gazdasági kormányprogramját így foglalta össze: "Azt akarom, hogy vasárnap a legszegényebb parasztnak is tyúk főjön a fazekában." Vajon mi történt volna, ha kijelenti: Azt akarom, hogy minden paraszt egyen spenótot és igyon sárgarépalevet? Valószínűleg két évszázaddal előbbre hozta volna a francia forradalmat. Igaz, így is meggyilkolták, de nem étrendi okokból. És elképzelhető-e, hogy akármelyik mai kormányfő azt ajánlja a munkásságnak, mondjuk a szénbányászoknak: ne egyetek húst, a saláta egészségesebb? Az effajta ellenpróbák elvégzése szépen bizonyítja, milyen beteg elméletekkel állunk szemben.

Legutóbb arról volt szó, hogy minél betegebb egy társadalom, annál többet beszél az egészségről. Így volt ez az ókorban, így van ma is. Ami új, az a mások egészségének illúzióján élősködő üzleti vállalkozások bámulatos sikere. Múltkor már említettem az új elméleteket, amelyek szerint úgyszólván minden állati termék fogyasztása káros, és a növényi termékek is csak természetes állapotukban fogyaszthatók. A régi mesékben a gonosz mostoha száraz kenyeret adott az árvának, az agresszív növényevők korában más mumussal ijesztgetik a húsevők gyermekeit. A modern mesében a mostohaanya tízóraira vajaskenyeret ad a szegény árvának, lehetőleg szalámival, hogy még ártalmasabb legyen. Valószínűleg egy csésze kakaót is kínál hozzá, mert mint minden ipari készítmény, állítólag az is rövidíti az életet. A nyugat-európai és amerikai nagyvárosokban egyre több boltban árulnak úgynevezett természetes élelmiszert, amelyhez, mint a reklámok hangsúlyozzák, nem tudtak hozzáférni az ipari méregkeverők, és vannak üzletek, ahol csak ilyen "egészséges" élelmiszer kapható, különböző prospektusokkal és elméleti könyvecskékkel együtt, amelyeknek szerzői vagyonokat keresnek egy-egy népszerű diétával, a boltosokról nem is beszélve. Ők az egészség vámszedői.
     Persze az élelmiszeripar sem hagyja magát. Miért csak a kuruzslók keressenek? A divatos kergeségek közé tartozik a vitaminkúra. Ezen elsősorban a vegyipari vállalatok és patikusok gazdagodnak meg, de az élelmes közélelmezők rájöttek, hogy ha a gyümölcslevekbe egy-két vitamint is csöppentenek, megfelelő reklámozás után azokra is rákap a közönség és hordószámra vedeli a filléres életelixírt. Az ember azt hinné, hogy a piac szükséglete így már teljesen fedezve van. Tévedés. Egy német üzletembernek feltűnt, hogy az emberek szívesen vásárolnak kombinált vitaminokat. Egy-egy kapszulában tizenkétféle vitamint, illetve nyomokban előforduló ásványi anyagot vehet be a reggelivel, aki úgy érzi, hogy az általa naponta fogyasztott ételek nem tartalmaznak elegendő tápanyagot. A német vállalkozónak két évvel ezelőtt az a fényes ötlete támadt, hogy a két divatot össze lehetne házasítani. Tízféle gyümölcs levéből italt kotyvasztott, amelybe különböző vitaminokat kevert. A kétdecis üvegben árult életmentő ital bombasikernek bizonyult. Az első évben négymillió üveget rendeltek nála, de csak kétmillió nyolcszázezret tudott leszállítani, mert ekkora keresletre nem volt felkészülve. Jelenleg évi huszonnyolcmillió üveget ad el szerte a világon, százmillió márka értékben.
     Mit tartalmaz a varázsital? Az ismert gyümölcsök közül alma, körte, őszibarack, narancs, ananász és banán levét, de, hogy fokozzák a kuruzslással együttjáró abrakadabra hatását, facsarnak bele umbu és maracuja levet is. Lehet, hogy a tisztelt hallgató tájékozottabb az egzotikus gyümölcsök piacán, mint én, és meg tudja mondani, hol terem az umbu, illetve a maracuja, én bizony egyiknek a nevét sem találom az Encyclopedia Britannica című angol nagylexikonban. Pusztán a hangzásból arra következtetek, hogy az umbu az afrikai, a maracuja a dél-amerikai őserdőben honos, de ez csak találgatás. Én ugyan még nem kóstoltam ezt a szuperszörpöt, de felteszem, hogy fogyasztásánál külön élvezetet okoz a képzettársítás a forró égövvel, a trópusi dzsungel képeivel és illataival, és éppen ez volt a furfangos italgyáros célja. Az egészséges élet után sóvárgó sápadtbőrű tömegeknek az erő illúziójához egy kis lelki varázst is juttat: képzeletben mélyen tüdőre szívhatják a kongói, vagy amazonasi őserdők aromáját. Egy-egy korty ízlelgetése közben néhány pillanatig jaguárról, fúvócsöves fejvadászokról, óriáskígyókról, esetleg gorillákról és pigmeusokról ábrándozhatnak — kinek mi a kedvenc álombirodalma, ahová a hétköznapok sivársága elől menekülni szokott. Egy bátor újságíró megkóstolta a híres kotyvalékot és azt írja: a közege olyan, mintha banánpépet narancslével öntöttek volna fel, az íze pedig az őszibarackéra emlékeztet. Umburól és maracujáról nem szól a krónika.
     Amint említettem, az ital vitaminokat is tartalmaz. Van benne C-vitamin, amely kitűnő szer a skorbut ellen. Igaz, hogy a skorbut általában csak a sarkutazókat fenyegeti, de ha a dortmundi adóhivatali írnok álomhajója netán hat hétre befagy a jégbe az Északi-sark közelében, nem kell attól tartania, hogy skorbutot kap, elég ha reggelenként felhajt egy kupica koncentrált gyümölcslevet. Van abban D-vitamin is, amely megelőzi az angolkórt, és A-vitamin, a fogyatékos táplálkozás okozta megvakulás ellen. Ez utóbbi Nyugat-Európában és Észak-Amerikában gyakorlatilag ismeretlen betegség, de aki úgy érzi, hogy az elégtelen sárgarépa fogyasztás miatt megvakulás fenyegeti, az felhörpinthet egy pohárka vitaminkoktélt, ártani talán nem árt.
     A zöldség, a gyümölcs és a vitamin divatjával rokon a margarin térhódítása. A népszerű vajpótlékot Hyppolyte Mčge-Mouriez, francia vegyész találta fel. 1869-ben kapott rá angol szabadalmat és a rákövetkező évben III. Napóleon francia császár díjjal tüntette ki találmányát. Az emberi fogyasztásra is alkalmas zsiradék nevét állítólag a görög "margaritész" vagyis "gyöngy" szóból kovácsolta Mége-Mouriez, mert olajos fénye a gyöngyház csillogására emlékeztette. A gondolat igen poétikus, de az emberek többsége nem azért vásárolja a margarint, hogy csillogásában gyönyörködjék, hanem mert az élelmiszergyárosok ügyesen beoltották a köztudatba a tévhiedelmet, hogy ez a zsiradék egészségesebb, mint a vaj. A hosszú éveken át tartó cikkezés után általában mindenki úgy tudja, hogy a margarin kizárólag növényi eredetű zsírokat tartalmaz, nem hízlal úgy, mint a vaj, pláne a disznózsír, ezzel szemben magával hozza a nyári mezők illatát, a füvek és magok vitaminjait, egyszóval csupa napfény és poézis, maga a kenyérre kenhető boldogság. Főleg azoknál van nagy sikere, akik fogyókúráznak, vagy szívbajtól tartanak. A divatos diétáktól paszulykóróvá aszott háziasszonyok reggelinél ilyen reklámokkal kínozzák elgyötört férjüket, aki az ízetlen és szagtalan sárga kenőcs helyett inkább egy kis vajat kenne a kenyérre.
     Akinek nincsen ínyére sem a margarin, sem a vitaminokkal dúsított gyümölcslé, aki nem híve az önsanyargatás egyik felsorolt válfajának sem, az étkezhet, élhet normálisan is, de a divat ellen semmit sem tehet. A szélhámosságokról tett leleplezések még soha nem vetettek véget divatos bolondériáknak. A vegetáriánus diéták mezítlábas apostolai továbbra is kincseket fognak összeharácsolni és az indiai guruk palotákat vásárolhatnak maguknak meditálási receptekből. A beteg társadalom legbetegebb tagjai végül kimehetnek az erdőbe és keresztbe vetett lábbal a földre ülhetnek, hogy a semmiről merengjenek. Fejükre majd fészket raknak a madarak és akkor elmondhatják magukban a következő versikét a nirvánáról:
 

Jó állapot a semmi,
nem kell semmit se tenni,
mikor a fekete űr
mindent a gyomrába gyűr:
senkinek sem kell lenni.

(Elhangzottak Az Angol Rádió Magyar Műsorában.)