A norvégiai Lyngdal városában az evangélikus egyház freskó festésére adott megbízást az egyik helyi templomban. A tárgyat is megszabta: a falfestménynek Ádámot és Évát kellett ábrázolnia a paradicsomkertben. A téma nem új: keresztény művészek az elmúlt évezredben ki tudja, hány Ádámot és Évát ábrázoló képet, szobrot, templomi üvegablakot készítettek. A különböző változatokon rendszerint az első emberpár, a tiltott gyümölcs elfogyasztására bíztató kígyó, a paradicsomkert és az abban békésen sétálgató vadállatok láthatók.
     Agne Amland norvég festő, akinél a falfestményt megrendelték, el is készítette a freskót és annak A sötétségből a világosság felé jelképes címet adta. A képen Ádám és Éva meztelenül áll, mint annyi más hasonló festményen, mindketten egyik kezükkel eltakarják a szemüket, másik kezükkel Ádám szemérmét próbálják elfedni. A freskó, a rendelők és a festő nagy meglepetésére, nem keltett osztatlan lelkesedést a lyngdali evangélikus hívők körében. Az idősebb nemzedék egyes tagjai megbotránkoztatónak minősítették Ádám és Éva pucérságát, azonkívül megjegyez- ték, hogy az ábrázolás nem pontos, mert az első emberpár állatbőrruhát hordott az édenkertben. A papok összedugták a fejüket, hosszas tanakodás után eltávolították a közszeméremsértő műalkotást, és egy új freskót rendeltek egy másik művésznél. Úgy látszik, nem közölték vele a hívők óhajait, illetve kifogásait, mert Ádám és Éva az új falfestményen is meztelenül jelent meg a gyülekezet előtt. Az erkölcscsőszök kórusa ismét felhördült, de az egyház vénei másodszor már nem adták be a derekukat olyan könnyen: a városi tanácshoz fordultak bölcsességért, amely népszavazást rendelt el az ügyben. A lényegtől függetlenül érdekes, hogy sem az egyház, sem a városház nem merte vállalni a felelősséget: nem szeretnék komoly válság idején Lyngdalban élni.
     A város evangélikus lakosainak, furcsa módon, nem azt a konkrét kérdést kell eldönteniök, hogy ott maradjon-e a templomban a vitatott paradicsomi idill, hanem azt tudakolják tőlük: helyes-e Ádámot és Évát meztelenül ábrázolni? A dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A Biblia idevágó passzusai ugyan világosak, de vitára mégis van ok. Mózes I. Könyvében, amely Ádám és Éva megteremtését elbeszéli, a 2. rész 25. verse félreérthetetlenül kijelenti: "Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyellik vala." Később, mikor az Úristen határozott parancsa ellenére, mindketten megkóstolták a jó és gonosz tudás gyümölcsét, szégyellni kezdik meztelenségüket és, mint a 3. rész 7. verse mondja: "Figefa levelet akgatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak." Az Úristen, parancsának megszegése miatt, kitiltotta őket a paradicsomból, de előbb — így a 3. rész 21. verse —: "csinála Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat és felöltözteti őket".
     Annyi tehát népszavazás nélkül is azonnal eldönthető: téves a felfogás, amely szerint Ádám és Éva a paradicsomban mindvégig állatbőrruhát hordott. Először teljesen meztelenek voltak, azután fügefalevélből készült ágyékkötőben bujkáltak, a végén, közvetlenül a kitiltás előtt, bőrruhát szabott neki a mennyei szabász. Ha pedig Ádám és Éva meztelenül is jó volt az Úristennek, akkor a szenteskedő lyngdali polgárok most milyen alapon okoskodnak? Ha nem olvassák a Bibliát, miért hivatkoznak rá? A valódi kérdés az: pontosan mit rendelt a papság a két festőnél? Megmondta-e nekik félreérthetetlenül, hogy a bűnbeesés előtti, vagy a bűnbeesés utáni, vagyis fügefaleveles, esetleg már bőrruhában díszelgő emberpárt ábrázoljon a freskó? Ezt kellene megállapítani, nem azt, amit a Biblia már régen tudtunkra adott. Ha a papok tényleg meztelen Ádámot és Évát rendeltek, akkor ők követték el a hibát, mert tudniok kellett volna, hogy a gyülekezet nem jól ismeri a Szentírás szövegét, egyébként pedig képmutató és álszent. Vagy talán már a papok se ismerik a Bibliát?