A haladás eszméje korunkban rögeszmévé erősödött és milliók élnek a tévhitben, hogy az új mindig jobb, mint a régi. Pedig elég, ha az Ezeregyéjszaka meséi közül Aladdin történetére gondolunk. Az általa talált ütött-kopott varázslámpát felesége, cserében egy új lámpáért, odaadja a gonosz varázslónak. A fényes, új világítóeszköz szebb, mint a régi, de hiába dörzsölik: nem jelenik meg a lámpa szelleme, valószínűleg azért, mert nincs neki. Talán az sem véletlen, hogy az arab népi bölcsességből leszűrt tanulságos mesében a modern selejtárut éppen a gonosz varázsló tukmálja rá a mit sem sejtő háziasszonyra. A nép, egészséges ösztönére hallgatva, mindig gyanakvással fogadta a városi varázslók által reklámozott újmódi portékákat. Jobb ma egy köcsög tej, mint holnap egy zacskó tejpor.
     A tejporról jut eszembe a Reader’s Digest című New York-i folyóirat, amely könnyen érthető színes riportjaival és ismeretterjesztő cikkeivel hatalmas piacot teremtett magának az Egyesült Államokban. A vállalat nemrégiben bejelentette, hogy kiadja a Biblia "kondenzált" változatát. A tervezett kiadvány szerkesztője szerint a Szentírás túl hosszú és bonyolult, ezért a Reader’s Digest-féle sűrített Biblia az eredeti szövegnek csak mintegy negyven százalékát fogja tartalmazni.
     A bibliakondenzálás nehéz mesterségnek ígérkezik. Mert hogyan akarják a Szentírás szövegét tömöríteni? Milyen elv alapján végzik a szűrés munkáját? Ki dönti el, hogy a Biblia mely könyvei, illetve azokon belül mely részek, vagy versek tekintendők túl hosszúnak és bonyolultnak? Ha a szöveg hatvan százalékát ki akarják hagyni, a tíz parancsolat közül melyik lesz az a négy, amelyet kiselejteznek? Ha minden egyes versnek a felét hagyják ki: melyik felét áldozzák fel? Az ötödik és hetedik parancsolat már az eredeti változatban is elég tömör: "Ne ölj!" "Ne lopj!" Hogyan fogják ezt kondenzálni? Valószínűleg lehagyják az első felét és a két új parancsolat, a korszellemnek megfelelően, úgy hangzik majd, hogy "Ölj!" és "Lopj!". És mihez kezdenek a krisztusi szeretet törvényével: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Ha felebarát másik felét is lehagyják, nem marad belőle semmi. Talán épp ez a cél, és a kondenzált szeretet törvénye így szól majd: "Szeresd tenmagadat!" Ez rendkívül népszerű parancsolatnak ígérkezik. De mi lesz, ha egy nemzedékkel később Amerikában egyesek a fél Bibliát is hosszúnak találják? Vajon azt is tovább kondenzálják? A kérdés az: a végén mi marad belőle? A Halotti Beszéd szavai jutnak eszembe: bizony por és hamu vagyunk. Talán nem is érdemelünk jobbat, mint egy zacskó gyorsan oldódó bibliaport — a Reader’s Digest csomagolásában.