lábamnál fölrántott egy hurok
lógok lengek benned öröm
hajam szertesöpri fenékig
ami volt és lehet
fölveri gyermekkorunk porát
kisiklott alólam a táj
a klorofill hajamban zizeg
hullámként előgördülő kék
ibolyaszín duzzadó szél
lengésem Bereniké Haja Vitorla
Serleg Lant Hattyú és tágul
bennem a Lányszemű Csillag
piros bozóttűzként
a Lagúna-köd bár a láb
sajog és vinnyog az idő-aszalta test
vörös a ruhám fehér
napot és ködöt ér
víz csobog meg vér
évek hónapok szakadékában
árnyékom izzik odalent