Kedves Imre! Köszönöm baráti felkérésedet, hogy szóljak hozzá A vezír elefántja című íráshoz. A felkérés teljesítése azért nehéz, mert Kovács Imre Attila munkája nem egyszerűen vázlat, amiként ezt ő szerzőként értelmezi, hanem - megítélésem szerint - témakijelölés, amolyan "első jegyzetelés" egy tanulmány vázlatához. Mintha Ő maga is érezné ezt, amikor "tallózás"-ról beszél. Szembetűnően hiányoznak ebből az első megközelítésből mindazok a nézőpontok, argumentumok, összefoglalások, amelyek az európai, a közép-európai irodalomban az elmúlt hat-nyolc évben már ismertté váltak. Szembetűnően rögtön- zésszerű mindaz, amire a Szerző a témakör hazai anyagából - inkább felsorolásszerűen, mint értelmezve - hivatkozik.
     Engedd meg, hogy személyes példát említsek. Kovács Imre Attila méltányos, sőt túlzott elismeréssel foglalkozik a Leperegnek a nyolcvanas évek című esszémmel. Igen ám, de - az adott témakörben - a nyolcvanas években (!) én a többi között, például az alábbi esszéket (is) publikáltam: A föld alá vitt tények üzenete (Don kanyar, Lillafüred, Szárszó); A tetthiány némasága (A kommandók százada és Erdély); Auschwitz és a Gulag között; Meddig tanulsz még? Kezdj már tanítani is!; A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka; Határponton (A kultúra az irodalom és a mhelyek a korválságban). Azt talán nem kell mondanom, hogy korántsem az egyes munkák külön-külön értelmezését kérném számon. Egy gondolkozásmód koherenciájának vagy akár inkoherenciájának az elemzése a kérdés. A magam esszéit kizárólag módszertani okból jegyeztem ide. Vannak a "tallózó" megközelítésnek sokkal lényegbevágóbb fehér foltjai.
     Mindenekelőtt Mészöly Miklós egész az évtizedben folyamatos - és nem csak az egyetlen hivatkozott munkára kiterjedő - esszéírását említem. Valamennyi átgondolása- értelmezése kikerülhetetlen, főképpen az olyan munkáké, mint például az Egyetemes magyar felelősségtudat című. Megkerülhetetlen Balassa Péternek a témakörbe vágó, és mindenekelőtt a Hiába:valóság című kötetében megjelent esszésora. De hát miképpen lenne megkerülhető Szűcs Jenő, Hanák Péter, Kosáry Domokos, Ránki György, Glatz Ferenc, Vekerdi László, Száraz György, Nemeskürty István, Lengyel László munkássága? Lényegbevágóan tartozik a témakörbe Illyés Gyula, Cs. Szabó László késői esszéírása, Konrád Györgynek a második nyilvánosságban megjelent több tanulmánya, hogy a határon túl dolgozó magyar tanulmányírókról már ne is beszéljünk. Mily sokan írták bele gondolataikat a téma közös irodalmába; kiragadva néhány nevet: Gáll Ernő, Sütő András, Székely János, Cs. Gyimesi Éva (mindenekelőtt a tíz éve készült Gyöngy és homokkal). Aztán itt van Csoóri Sándor, Csengey Dénes - akár vitatható - tanulmánysorozata a korszak idejéből, itt van a Bibó emlékkönyv teljes két kötete, a Századvég-füzetek gazdag anyaga, az 1986-os íróközgyűlés jegyzőkönyve, az 1988-as Debreceni Irodalmi Napok tanulmányértékű referátumai. Nem vagyok a témakör szakértője. Bizonyára több alapvető munkát kihagytam ebből a rögtönzött felsorolásból. Biztosra veszem, hogy mindezeknek a munkáknak önmagán való átlényegítése, értelmezése, vitatása-elvetése-elfogadása közben és után Kovács Imre Attila sem fogja úgy érezni, hogy "tallózik" a téma anyagában, illetőleg, hogy "kifejezetten nehéz eljutni[...] a forrásvidékig."
     Egy apró megjegyzés: Szerző pályatársam gondolkodás- módomat, fogalomhasználatomat Király Istvánéval rokonítja. Ezen elmosolyodtam. Gondolom, így lesz ezzel más is, aki csak egy kicsit foglalkozott szerény munkáimmal, illetőleg Király István életművével. Ő nagytekintélyű professzor, kitűnő tanár volt, a magyar irodalomban való járatosságát meg nem közelíthetem. De... Két ember. Két gondolkodásmód. Kétféle álláspont a világról, a történelemről, a hatalomhoz való viszonyról, az írástudó felelősségéről, az alkotói függetlenségről, az emberi autonómiáról, s bizonyos erkölcsi kérdésekről. Emlékezhetsz rá: éppen Te voltál kénytelen - baráti elnézéskéréssel persze, amit tőlem azonnal és ugyancsak barátian megkaptál - a Professzor Téged érintő súlyos bírálatára hivatkozva, egykor, a nyolcvanas években, egyik esszém közlésétől elzárkózni.
     Kedves Imre! Nagyon remélem, hogy ajánlataimat Kovács Imre Attila pályatársi figyelemnek és hozzájárulásnak tekinti fontos témájának kidolgozásához, aminek sikerét szívből kívánom.