nagy lerészegedéseink a csecsemősíráshoz
hasonlítanak leginkább
az érintések éhségéhez

agyunk kifaragott bölcsőjét
már
a szesz sem ringatja el

a jövőtlen múlt
imbolyog
minden tekervényben

a hiányból eszünk
mondatainkkal
az idő homorú anyamell

s naponta elkésnek a hajnali
altatódalok
másnapos esti mesék

szép dadogásunk
akár egy megfojtott manöken
a kocsmaasztal alatt 

                                           (1987. április 7.)