Hiszen élsz: kő körön marad,
így év-gyűrűznek, megtanultad,
s még ez se az a mozzanat,
melyből a csont-héjak kihullnak:

hiszen élsz: pont fölött s alatt,
ily kazamaták ostromolnak,
megtanulod a pillanat
békéjét, a jövője-múltat:

hiszen élsz, ez felemel-,
ez a fölé-szó, az alá-szó,
mint az íjász, ha zenre lő,

ne legyen annyi megalázó
se, mit a bölcsesség akarna
adni: hopp! két pont, semmi-marka.