becsukom szemem és hűséget ígérek
a hazugságok küszöbén
kipofozom és lepontozom életem
kifeszítem magam pókhálódra
falj fel! úgysem leszek tiéd
de legalább megnyugtatlak
leragasztom mosolyom
gondolatmenetem kiakasztom a főtéri szoborra
hogy megbotránkozhasson a járókelő
hogy hányingere legyen a kukásnak
hogy a közönségesség gyönyörét
beleültessem a fejekbe