Nem így képzelted el a csendet:
akácfavirágban mint méz lapul,
sárgán, de kitapintathatatlanul,
megölelnéd, de ő elenged.

Méh a vágyad, csillagsziromba
furakodik, de messze van a kas,
oly messze: nem röpíthet a makacs
ösztön odáig. Potrohodra

fénypor rakódott észrevétlen,
terhedtől csak ide-oda csapódsz
az illatok szelében, mint bohóc,
ki egy lyukas vödörbe lépett.

Nem így képzelted el a csendet:
a sürgő rajhoz idomítva. Fény-
léped építgeti e költemény,
míg végleg lerakod a terhed.