Négyzetbe szelt, ablaknyi rohanás,
a sinek egyhangu zenéje
a távolodás vonatán.
Szemed fehérje:

kiszáradt, só-marta folyómeder.
Egy sas kimeredt, éles karma
felhő-nyúl prémjét tépi fel.
Lassu unalma

a rázkódásnak az emlékeket
megrágja, szétcincálja.
Kabátba búvó kábulat,
csönd maszkabálja.

Egy halvány arc megelevenedik
(akár a szem, mely viszazökken
helyébe: kéklő tintahal),
elődbe szökken

egy karcsu test, rugalmas és sima,
mintha a folyó fürge fodra -
a sas hasítja pikkelyes,
kis darabokra.

Ablaknyi rohanás, szőrme-eső,
tintahal-csobbanás, kifordult
szempár: kétfelé lebegő
éber örök-múlt.