az idő arca a homokréteg
alatt
tízezer év? vagy ezer? egyremegy
egy megőrzött nyílhegy egy kavics
egy örökre rögzített pillanat
folyópart emléke lábnyomé
puha könnyű lépés női lábnyom
tűnik elő és elszorul a szívem
én a múló időben a tiédnek látom
homokvihar fúj elmos mindent majd
új rekvizítumai tűnnek elő a múltnak
a szent család a viharban teveháton
homokból van a nap is és lángol
múlt és jelen összeér a jövővel
fölöttük semmi se közel se távol