|
Kukorelly Endre
Az 1984-es kijárat
Ottlik Gézának
Talán, lehet, van olyan
pont, ahonnan nem mozdul el, egy vagy több is. Arra is gondol, hogy meneküljön,
de sohasem olyan biztos, mint ahogy hiszi. Aki együgyűen követi a jelzéseket,
könnyen kijut a labirintusból, ahová ki tudja, miért merészkedett
nem tudja, hogy került oda
kijut és belevész a valóságba, elkeveredik a
világban. Ám ha tudja: nem neki jeleznek azok, ha
tudja jól: csak magára hagyatkozhat, és erejét
megfeszítve végigjár az egész rendszeren, átlát-
ja a szerkezetét
kis időre abbahagyom a szerkezetet, amíg megeszek
egy kemény banánt
átlátja, kijut akkor, de nem szabadul ki. Eljut egy
terembe, ahol az övé minden, leül és elég.
De hogyan, hisz legbelül van, körülzárva, mint egy
atlétatrikó. Körülzárják és körbeveszik és a sü-
ket csend. Mégis
ennél a mondatnál könnyű elakadni
mégis, szél fúj, a nap süt, város,
virág, nők, csend,
éjszaka, erdő, lámpafény, takaró, papírlap, Mozart,
anya, tűz, gyertya, sülthús, bor, szőnyeg, madár- hang, föld, futball,
könyvtár, könyvszag, folyó, éhség, álom; minden
megvan.
Asylum
Felkészültem? Felkészülök és eljutok oda? Hagyd el,
és csukd be átkozott irodalmi tapasztalataidat. Hajtsd be tehát e birodalmiakat.
|
|