|
Novella
Gáspár Ibolyának
Amikor fissen mosott hajjal
klumpában bár de nesztelen bejöttél
s megálltál szobátok közepén
nem vettelek észre
Anyád mondta -: ilyen Ibolya
Ütőm rendben vert tovább
csak igényességre törekvő mondatom
szakadt félbe
Uramisten most múlt tizenkilenc
Emberöltővel fiatalabb nálam
Ha nincs apakomplexusa vesztésre állok
Ha van ki kell gyógyítsam belőle
és lassan feléd fordítottam "kamerámat"
hogy lehettem olyan állat
ittasan érdeklődtem felőled
hiszen...
itt egy éles vágás
Induljunk ki abból - nem vagy imádóm
Induljunk az abszolút nullapontról
Férfi a nőt...
Ez persze fordítva is
Ha volna igazság életünkben
Egy "rögeszmével" viszont kezdhetünk valamit
Ady Csinszkával ott szúrta el
hogy hitt nimbusza energiaátvitelében
Összetévesztette Éroszt a szexualitással
A zsenialitás tengeren úszó alattomos jéghegy
hajózz messze tőle
Ajzószerekkel hasztalan csihasztani
a vénség orgiáit
És itt a gond
Mit akarhatok tőled?
A lelkesedés erőt ad és megtart fiatalnak
Ez akár végszó is lehetne
ha nem kéne beismernem...
S akkor mi van?
Ami belőlem észlelhető
az sajnos már rég legenda
Amit akartam majdnem elértem
fájón rombolom
hogy gőgtelen kérdezhesselek
és magamról semmit
de semmit ne mondjak
Az érdekel aki TE vagy
s aki általad lehetek
váltott életeimben
(1994) |
|