Fölvihetsz engem is a barátod lakására,
ha csak "azt" akarod. Tudj várni
kis őrültem míg bennem is megérik a vágy -
biztattál séta közben
Sejtettem én: nem szabadna megejtett aktusunkból
plátói kapcsolatba visszalépnem
mégsem vittelek kölcsönszobára
hogy szeszélyes érzékeid leigázzam
s adóztassalak a biológiai lázadásig
Kivételesnek ítéltem viszonyunkat
mint mindent
mi velem történik általában
Füstös presszókban szorongattam kezed
és szép párducszemed tavába merült
tekintetem
Megérezted mennyire védtelen vagyok
s önnön védtelenséged
óvakodtál az enyémmel összeadni
Pedig ami elriasztott
mindig az volt a legnagyobb erőm
Ha megtartom unokahúgodat
Éjszakánk után vele szétzúzhattam volna
maradék büszkeséged Hálófülkédbe szobánkból
minden áthallattszott Csináljuk hármasban egyszer
sugalltam de szabadulni akartál a vetélytárstól
- a véredbe is beszívódnék, s életed
legnagyobb szerelmét kapnád tőlem...
Hittem mert jó volt hinni
hogy különb leszel a voltaknál s meglévőknél
Kudarcomból nyilvánvaló: a szenvedély
akár a hatalom erőegyensúlyt tételez
néha persze beéri annak látszatával

Ragaszkodnom hozzád nem érdemes
hisz vonzásomból régen kiszakadtál
Mástól remélek én is: nem megváltást
csak néhány kedvesebb évet
Lehetetlen lennék vagy e kor képtelen
a beteljesülésre? Félemberek és félvágyak
szétszabdalt kontinense ez
hol torzó-létünk csupán sivár előzménye
egy jövendő nagy élet-reneszánsznak?
Nem vádolom - szánom magunkat
mert rosszul szeretünk mi mind
kiket rosszul szerettek