- Kétkezi munkásként kerested először a kenyeret, tetőfedőként, palázóként. Milyen hatásra változtattál pályát?
     - Iskolai tanulmányaim folyamán olyan irodalomképet kaptam a klasszikusokról, Petőfi Sándorról, Ady Endréről, József Attiláról, hogy bizony inkább abbahagytam a versolvasást, minthogy kedvet kaptam volna. Így "pályatévesztettként" egy alkalommal - akkor már tetőfedőként működtem Esztergomban -, amikor a gépipari technikum tetejét fedtük, a mesterem munka közben lezuhant a padlásra. Azonnal mentőt hívtam, és a tetőszerkezet alattomos cselekedetét úgy próbáltam "helyre- igazítani", hogy téptem, dobáltam le a palákat a betonudvarra, meg a padlásra. Hullott minden. A gondnok rohant föl, és elkezdett könyörögni, hogy: "Mester, ha megkímélné az udvart, megkímélné a padláson lévő bútorokat, kapnának fejenként a segítőjével együtt egy százast!" Megkíméltük. Utána munka- társamnak beadogattam szépen a palákat, és megkaptuk a beígért honoráriumot. - Na Misurka, mit csinálunk a pénzzel? - kérdeztem. - Megisszuk - válaszolta. - Várjál - mondtam - itt van szemben egy könyvesbolt. Én kinéztem magamnak két könyvet. Az egyik Weöres Sándor Tűzkút című könyve volt, a másik Váci Mihályé.
     Bementem, s meg is vettem. Aztán elolvastam a Tűzkutat, s benne az Antik eklogát. Én ekkor már levelező tagozaton végeztem a gimnáziumot, és ott is nagy vita volt 1962-ben, amikor az Új Írásban megjelent ez a vers. (Koratavasz címmel. Az összes versek már Fairy Spring címen közli!) Rosta Jóska bácsi, aki Babits tanítványa volt, azt mondta, miután véleményét kértük a versről, hogy "ez botrány! ilyet nem szabad! Fölbolydította a kedélyeket, hogy Jóska bácsi elítélően nyilatkozott az Antik eklogáról, amely már folklórrá is vált, mert névtelenül, fénymásolatban, gépiratban terjedt. Malackodtak rajta. Nem a lényeget, az antik érosz megnyilatkozását, hanem a legközönségesebb szexualitást vették észre benne.
     Hogy mit jelentett számomra ez az olvasmányélmény? Egy tilos terület határzárának a föloldását. Hisz a szerelmet mindenki éli, gondolja, képzeli de nem mondja ki. Weöres Sándor kimondja. Az egyesülés lelki és fizikai gyönyörűségét. Így érzem, hogy Weöresnek ez a verse korszakhatár. Fölszabadított egy területet, hogy ezután ki-ki emberként, művészként kifejezhesse szabadon a szerelem csodálatos érzését. Minden ember lelkéből beszélt. Bármihez nyúlt, az művészetté, költészetté, varázslattá vált. Hiszem, hogy a világszellem küldöttje ő, minden korlélek minden énjének kifejezője.
     - Ettől az évtől a Magyar Írók Szövetségének mindenkori elnöke javaslatot tehet irodalmi Nobel-díjra. Milyen jelentősége van ennek?
     - Mekkora dolog! A szövetség tájékoztatójában jól eldugva jelent meg, hogy az Írószövetség mindenkori elnöke a Svéd Akadémia által följogosíttatott, hogy magyar írót-költőt Nobel-díjra javasoljon. Ha már a távozott nagyokat, Nagy Lászlót, Illyés Gyulát, Pilinszky Jánost nem érhette ez a méltóság, legalább a még élő Weöres Sándort illesse! Ezért voksolok teljes akaratommal, hitemmel, hogy ő, aki sokszorosan túlteljesítette a világcsúcsokat, nemcsak magyar mérce szerint, kapja meg ezt a halk elismerést. Kapja meg magyar hívei, és egyetemes hódolói előtt is!
     - Weöres Sándorról beszélsz, az ő elementáris hatásáról. Saját lírádról azonban hallgatsz. Az igaz költészet ezek szerint mégsem kiszorítósdi!
     - Hát nem! Szerecsére! Hosszútávfutás. Szerintem a normális értékítélet az, hogy tisztelem Pilinszkyt, Nagy Lászlót, Illyést, Ladányit, Vácit. Belefér a képbe. Mindegyiküktől kaptam. Általuk váltam azzá, aki lettem. Amikor megvettem Ady Endre összes versét, újra kellett, hogy fölfedezzem a magyar irodalmat. Nekem az egy szent írás volt! A bibliám. Kocsi-út az éjszakában című versét a század homlokára lehetne tűzni. Azt a sort, hogy "Minden Egész eltörött".
     - Úgy tűnik, hogy nincs is igazán kitüntetett költőd, csak jó költőt ismersz és rossz költőt.
     - Így van. Csak a minőség számít. Így vagyok a mai irodalommal is. Nekem nem a díjak jelentik a minőséget, hanem az, hogy ki milyet ír. A kevésbé ismertek közül Tatár Sándort, Kurdi Imrét, Farkas Gábort említhetném. Vagy itt van Kemény István, Holló András. És a drága Pálos Rozita, aki lelkem társa volt! Egyetlen nagy zsarátnok élt a szívében, egyetlen szerelem, a bűnhődés és fölmagasztosulás. Sanyi bácsi a Kossuth-díjából egy részt adott Rozitának. Szétosztotta a hatvanezer forintot! S Rozita kipingálta belőle a házát. Áldott, szent lélek volt. Tiszta életű. Biztos, hogy ott tündöklik valamelyik csillagon, de önálló csillagként is létezhet, mert teremtett világa van. Megéri szavai föltámadását!

* A költészet ünnepén a mosonmagyaróvári Huszár Gál Könyvtárban talál- kozhattak olvasói Sárándi József József Attila-díjas költővel. A találkozót követően beszélgettünk vendégünkkel.