|
Ady, 1977-ben
Az már Te vagy akit ünnepelnek
Ki triumfálható biztosan veszélytelen
Igazolásul kellesz egy utópiához
s míg eszméd erejéről szónokolnak
a bomlás zsibbasztó rengéseit érzem
Mit érsz e századvég-pánkikban
múltszázadi ember? S mit érek én?
Élni s hódítani vágytál Utódod
túlélni szeretném a felszínen-maradtakat
lemondva mindenről mi úgysem enyém
Ne ébredj föl! Most nem érdemes!
Lázadok-lehangolódom Nézem
a hókucsmás krizantémokat
az égigérő kerítést s a cáfolhatatlanul
kilátásteli jövőtlenséget
(1977)
|
|