Kedves Iván,

                   köszönöm leveledet. Tíz folytatásban megjelent emlékezésemben a Jelenkor indulását idéztem föl, s csupán érintettem a közelmúlt eseményeit. Leveled többszöri elolvasása után sem látok lényeges különbséget - sem az események tényszerű közlésében, sem azok értelmezésében - emlékeid és emlékeim között. A Jelenkor utóbbi évtizedeiről és jelenéről sem vonom kétségbe azokat az értékmozzanatokat, amelyekről (pl. Szederkényi Ervin későbbi szerkesztői szerepéről, vagy az irodalomban jelentkező természetes nemzedékváltásról és folyamatosságról) írsz. Legföljebb némely jelenség értelmezése lehet eltérő megközelítésünkben. Álláspontodat természetesen megértem, hiszen az utóbbi években a folyóirat egyik legkedveltebb, legtöbbet közölt szerzője vagy. Hogy sokan mások ("sok jelentős tekintélyű, kitűnő író") másképp látják ezt a jelent, kérlek, éppúgy engedd meg, mint ahogy messzemenően méltányolom véleményedet.
     Annak reményében, hogy az értékteremtés és az értékvédelem közös ügyünk, üdvözöllek.