Ma már mindenki előtt - akinek a számára az értékek jelentenek valamit - köztudott, hogy a század második felének irodalomtörténetéhez, több nemzedék munkásságához, egész irodalomtudatunk alakulásához hozzátartoznak a Jelenkor évtizedei. Ezért is örültem a kezdeteket felelevenítő memoárodnak.* Bizonyára természetesnek tekinted azonban azt, hogy a nézőpontok a műveket, irodalmi korszakokat illetően különbözőek. Ezért nem tarthatod meglepőnek, ha azt mondom: a Jelenkor utóbbi évtizedeiről és jelenéről egészen más értelmezések élnek az irodalmi köztudatban, mint amilyent memoárod rögzít.
     Közismert, hogy milyen sok nagy és jelentős író pályájának alakulásában volt szerepe az elmúlt évtizedek szerkesztőségi műhelymunkájának. Miközben az idősebb korosztályokhoz tartozókat ösztönözte és védte az esztétikai, politikai támadások kereszttüzében, új tehetségeket, új nemzedékeket indított útjára. Mindez olyannyira ismert, hogy felesleges is megemlítenem. Talán azt is, hogy minden korszak mást hoz, hiszen a század irodalmi folyamatosságát Adytól kezdve, sohasem az előző nemzedékek visszhangozása jelentette. Ugyanígy közismert, hogy mindabban, ami a hetvenes-nyolcvanas évek irodalmi értékteremtését jelentette, milyen nagy szerepe volt Szederkényi Ervinnek. Az idő immár romolhatatlanul az irodalmi tudatba emelte mindazt, amit munkásságának jelentőségéről a Jelenkor 1987-es búcsúszámában - Veled együtt - vagy két tucat író már akkor elmondott.
     Mindezek ismétléséért nem is írnék. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy némi idő elteltével Te is tárgyilagosan nézed majd a folyóirat utóbbi évtizedeit. Van azonban memoárodnak egy része, amelyet személyes ismeretek alapján ki kell egészítenem.
     A Szederkényi halálát követő hónapokban (számomra váratlanul) megválasztottak az Írószövetség prózai szakosztálya elnökének. A vezetőség tagja volt Hallama Erzsébet is. Természetesen beszélgettünk a Jelenkorról. Ő elmondta, hogy szeretnék, ha Szederkényit Csordás Gábor követné a főszerkesztői poszton, a pártbizottság azonban erről politikai okokból hallani sem akar. Neki végtelenül kínos volt a helyzete, ugyanis párttagként feléje irányult Pécsett a politikai bizalom. De nem csak a Jelenkor pécsi és országos gárdájához tartozó nagy tekintélyű írók körében volt tábora Csordásnak. Mint a Választmány meghívott tagja tanúsíthatom, hogy igen sokan benne látták a méltó utódot. Tudjuk: a pártbizottság hajthatatlan volt. Így lett főszerkesztő Hallama Erzsébet. Amiként nekem - és bizonyára másoknak is - elmondta, abban látta szerepét, hogy őrizze elődje szerkesztői elveit-gyakorlatát, és átmentse a lapot a nehéz időkön. Ez rövid főszerkesztősége alatt sikerült neki, így sokak rokonszenvét szerezte meg. 1989-ben a politikai változások teljesen új helyzetet teremtettek. Tekintve, hogy nemcsak Hallama Erzsébetnek, de a szerkesztőbizottságnak, továbbá igen sok jelentős tekintélyű, kitűnő írónak egybehangzó kérése volt - amit az Írószövetség Választmánya is jóváhagyott -, a pártbizottság nem tudott tovább útjába állni Csordás főszerkesztői kinevezésének.
     Ő aztán őrizte és tovább erősítette a lap színvonalát. Amikor úgy döntött, hogy az új kiadóra kívánja fordítani minden energiáját, méltó utódot talált Csuhai Istvánban, Szederkényi egykori munkatársában. Ő továbbra is magas színvonalon szerkesztette-szerkeszti a folyóiratot. A korszak természetes változása nyomán minden bizonnyal (az értékcentrikusságon belül) más poétikával, mint ami akár a Tüskés-, akár a Szederkényi-, akár a Csordás-korszakot jellemezte. S ez így van rendjén. Dőreség volna például - hogy csak a hajdani "alap-orgánumokat" említsem -, ha ma bárki a hatvanas évek Alföldjét, Tiszatáját, Forrását kérné számon a kilencvenes évek hasonló nevű folyóirataitól. Csuhai a kilencvenes évek szerkesztője. Alázattal és figyelemmel dolgozik együtt az idősebb nemzedékek kiemelkedő képviselőivel, azonban az ő dolga az, hogy a századvég irodalmi-szellemi kérdéseinek és küzdelmeinek adjon hangot, új tehetségeket, újabb nemzedékeket indítson útjára.
     Kérlek, fogadd kiegészítésemet a hajdani szerkesztői szereped megbecsülésének jeléül. Kívánom, hogy eredményesen folytasd munkálkodásodat új lapod főszerkesztői posztján.

* Vö. Tüskés Tibor: A Jelenkor indulása. Új Forrás, 1994. 1-10. sz.