láttam, szelídül, adakozva
azért szól, említve sincsen a kreoni
hármas: Sinclair, anyja, Autenrieth; ha gondolatot
kezdünk - múltkoriban
szép, világos retorikával képzi: még a beszélgetés
fogós, a gondolat részint kigazdagítja fáját
mihent nincsen beszélgetés, tovább eszmélkedés nincs
s mostanában ő kérlelő, vérérzékenyre összehúzott
szemmel tud csak látni - elém levél papírt tett
utána mutatóujját némán, koppintva ráhelyezte
megvésve négyrét hajtogatta a papírt - már lent a parton
Tinian, olvasom, s elénk hoztam a vázlatot
milyen rossz eres a keze, borzongok napokig, akár imént ő
nyáron ily ütöttek, torzak valki ujjai