Csepeli György
Bandázs és sisak nélkül

Jegyzetek

Harmadik kiadásban olvashatjuk Mérei Ferenc 1971-ben kiadott szociometriáról írott könyvét, a Közösségek rejtett hálózatát. A könyv várhatóan újra sikert arat, elfogy, újra, majd újra megjelenik, míg csak lesz magyar nyelvű társadalomtudományi oktatás a Földön. Annál is inkább meglepő ez az elmúlni nem akaró siker, mivel érdeklődés hiányában senkinek nem jut eszébe a hetvenes években gombamódra elszaporodott más szociometriai témájú munkák kiadása. Ki emlékszik az 1972-ben napvilágot látott PetrusŠek-féle Szociometriára?53
Mérei Ferenc és Várhegyi György 1975-ben adott közre egy hasznos kézikönyvet az iskolai osztályok szociometriai elemzéséről.54 A gyűjtemény gazdagon dokumentált bibliográfiája arról tanúskodik, hogy a szociometriai módszer a XX. század hatvanas és hetvenes éveinek széles körben elfogadott és alkalmazott szociálpszichológiai kutatási paradigmája volt, mely elmélet és empíria időröl időre kiújuló ellentmondásának meghaladásával kecsegtetett.
A szociometria nemzetközi karrierje, mint arról Mérei könyve megbízhatóan tudósít, a század harmincas éveiben kezdődött. A kiscsoportok tagjait egyesítő és megosztó vonzalmak és taszítások felderítésére alkalmas szociometriai módszert a Bukarestben, 1892-ben született Moreno dolgozta ki.55
Moreno korántsem volt az egyedüli társadalomkutató, akit a század első harmadában a kiscsoportok társadalmi szerepe és a csoport mibenléte izgatott. Makarenkoról írott monográfiájában56 Pataki Ferenc írja, hogy a húszas években Makarenko is megfogalmazta a társas-közösségi viszonylatok és közösségi történések mérhetőségének és statisztikai feldolgozhatóságának eszméjét. Míg az egyénekre és az egyénektől irányuló társas hatások jelölésére Moreno a társas atom kifejezést alkalmazta, addig Makarenko a társas perc fogalmát találta fel.57 Messzire vezetne annak firtatása, hogy a módszertani konvergencia ellenére milyen okokra nyúlik vissza a társadalomjavító szenvedéllyel egyként megvert két kutató karrierjének és életművének mélyreható divergenciája.
Moreno 1925-ben vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, ahol egyértelmű gyakorlati kihívások eredményeként alkotta meg módszerét. Amerikában akkoriban vett lendületet a kiscsoport konceptualizációja, s Mérei érzékenyen írja le Moreno találkozását a csoportkutatás első hullámának meghatározó alakjaival, mint F. Allport, C. H. Cooley, M. Sherif. Ez a human relations iskola kibontakozásának ideje,58 mely szintén az emberek csoportokban szövődő, egymásközti személyes kapcsolatai iránt érdeklődött elsődlegesen. Az érdeklődés persze nem mondható önzetlennek, hiszen az iskola e kapcsolatokban látta és láttatta a termelékenység növekedésének biztosítékát. A kor meghatározó csoportkutatója az ugyancsak Európából Amerikába menekült Kurt Lewin, aki a fizikából importált mező fogalmát alkalmazta a csoportok által konstituált társas viszonyrendszerre.
Mint a szociometriai mozgalom neves történésze, Edgar F. Borgatta írja, a szociometriai vizsgálatok iránti érdeklődés Nyugaton a korai ötvenes években érte el tetőfokát.59
Amikor Mérei Ferenc szociometriai műve megjelent Magyarországon, a szociometria a nyugati világban már leszálló ágban volt. A szociálpszichológiát addigra utolérte a pszichológiát átható új kutatási paradigma, melynek hatására sok szerző a kognitiv forradalom kifejezést tartja találónak.60 A szociometria a maga dramatikus felfogásával, aktivista attítűdjével, társadalomjobbításra való elkötelezettségével nyilvánvalóan nem illett és nem illik be az új paradigmába.
A Közösségek rejtett hálózata persze jóval több annál, mint amit a mű alcíme szerényen szociometriai értelmezésként jelez. Nem feledhető, hogy Mérei Ferenc francia mesterei (H. Wallon, R. Zazzo) nyomán alkotó módon továbbfejlesztette, és alkalmazási potenciálját tekintve jelentősen kibővítette a Moreno által eredetileg kialakított szociometriai tesztet. Méreinek a történelem tragikusan rövid alkotó kísérletezési időt adott, mely 1945-től 1950-ig tartott. Egyéb, nemzetközi hírnevet és elismertséget eredményező vizsgálatok mellett61 ebben az időszakban hozta létre a több szempontú szociometriai felmérés kérdőívét, melynek különböző változataiban tíztől negyvenig terjed a csoport tagjainak feltett kérdések száma. Ez a módszer lehetővé tette, hogy a Moreno által eredetileg képviselt állásponthoz képest a csoport tagjai ne csak abban a kérdésben nyilvánítsanak véleményt egymásról, hogy ki kit preferál érzelmileg, hanem abban is, hogy a csoport egészének tevékenysége és működése szempontjából ki kit tart rátermettnek vagy hozzáértőnek. A kérdőívet munkatársaival együtt Mérei ráadásul úgy fejlesztette tovább, hogy pedagógiai, üzemi, irodai és sportcsoportok vizsgálatára is lehetőség nyílott. Az 1971-ben megjelent mű ismeretében elvileg bárki bármiféle társas kiscsoportot vizsgálhat, annál is inkább, mivel a könyv részletesen ismerteti a vizsgálati adatok feldolgozási módjait is.
A Közösségek rejtett hálózata azonban nem egyszerűen szociometriai szakácskönyv. A művet olvasva ugyanazt érezzük, amit Mérei szerteágazó szociálpszichológiai művei bármelyikének olvasása közben érzünk. Mérei sosem barikádozta el magát steril szociálpszichológiai konstruktumok mögé. Ő maga volt paradigma.
Írása pontos, stílusa világos, franciásan könnyű, de soha nem henye. Mintha beszélne. A szociometriai értelmezés Mérei szavaiban társadalomértelmezéssé tágul, melynek lényege, tiltakozás a holt társadalmi formákkal szemben. A könyv szövege egy olyan korban íródott, amely kiméletlenül beletiport az emberi szabadságba. A társadalom irányítói a közjónak kikiáltott, eleve elrendelt üdvtan erőszakos megvalósítására törtek, miközben cinikusan már maguk sem hittek céljaik megvalósíthatóságában, és csak a túlélésen járt az eszük. Mérei közösségfogalma ezzel szemben az emberi szabadságra, a mindennapi spontaneitás erejére, a preszociális és a legális rendszerek felszabadító erejére épült. Életművének máig tartó hatása társadalomelméletileg a fenomenologikus szociológia paradigmája szerint méltányolható. A közösségek rejtett hálózata az életvilág alkotóeleme, mely természeténél fogva mindig is a szabad ember igazi közege marad, bármilyen rendszer igyekezzen is bekebelezni, kolonizálni azt.
Amikor ez a műve megjelent, Nyugaton már javában hatott Berger és Luckmann korszakos társadalomelméleti műve, a The Social Construction of Reality, mely 32 évvel később Tomka Miklós fordításában62 végre most már magyarul is olvasható. A mindennapi életet középpontba állítva ez a mű ugyanúgy az egyéni aktivitás, a társadalmilag adottra való teremtő visszahatás esélyeit firtatja, mint Mérei egész életműve.
Van azonban egy másik hatótényező is, mely a mű elavulhatatlanságát garantálja. Erős Ferenc a Mérei Ferenc születésének 80. évfordulója alkalmából megjelent Emlékkönyvbe írt érzékeny esszéjében jó szemmel veszi észre, hogy szerzőnk úgy vált a nemzetközi szociálpszichológiai irodalom klasszikusává, hogy közben egy pillanatra sem lépett ki a közép- és kelet-európai értelmiségi történetileg adott szerepéből. Miközben programatikusan azt hirdette, hogy "az ember nemcsak részese, nemcsak passzív megélője mindannak, ami társadalmi, hanem alakítója is",63 egyúttal eszerint is élt. Miként Erős Ferenc írja "A »centrálisból« a »marginálisba«, a »marginálisból« a »centrálisba« való hirtelen átváltások egész sora kísérte végig annak a generációnak az életútját, amelybe Mérei tartozott, s bizonyos értelemben ez maradt örökül a kádárizmus korának kritikus értelmisége számára is."64 E sorok írója úgy látja, hogy a közép- és kelet-európai marginális identitás tartalékai kimeríthetetlenek. Mérei Ferenc művei témájuk éppen aktuális árfolyamától függetlenül azért időszerűek ma, és maradnak is azok, mert azt példázzák, hogy ezen az égtájon, ahol élünk, a nyugati, mainstream szociálpszichológiához való igazodásnak csak úgy van értelme, ha hűek maradunk a Tanár úr nyugtalan, szabad és tiszta szelleméhez, mely arra int, hogy panaszkodás és erőfitogtatás ("bandázs" és "sisak") nélkül szembe tudjunk nézni a legrettenetesebb titkokkal.
És mi lett a szociometriával? A kifejezést felleljük ugyan az újabban kiadott társadalomtudományi enciklopédiában, de utána nyilat találunk, mely a social network theory című szócikkhez utasít.65 A kapcsolathálózati elemzés a mai szociológia divatos módszere. Magyar vizsgálatok eredményeiből tudjuk, hogy a rendszerváltozás pillanatában "Magyarországon a nyugati országokhoz képest sokkal pregnánsabb volt a családi-rokonsági kötelékek, s általában gyengébb a választáson alapuló kapcsolatok súlya a támogatási hálózaton belül." Ugyanakkor a rendszerváltozást követő évek instrumentalizálták a társas viszonyokat, s az ország nyugati felében, valamint a fővárosban "osztályszerűen strukturálták a kapcsolatokat", szemben a keleti végekkel, ahol a változások ellenére elevebben élnek a "rendies szerveződések".66 A kapcsolathálózati kutatás egyik legkitűnőbb hazai művelője, Tardos Róbert szerint a kapcsolathálózati megközelítés "legközvetlenebb előzménye a Moreno által fémjelzett szociometriai iskola. A network-elemzések számos mutatóját s a grafikus ábrázolás különböző formáit elsősorban a szociometria felől érkező kutatók hasznosították és fejlesztették tovább."67
A szociometria az iskolai osztályok megismerését elősegítő módszerként megmaradt a pedagógiában,68 de a társadalomtudományi alapkutatásból eltűnt.
A szociometriai módszer átalakulását kapcsolathálózati kutatássá szűklátókörűség volna fejlődésnek minősíteni. A társadalomtudományok fogalmai közötti kapcsolat hálószerű, azaz mindegyik az értelem lehetőségével kapcsolódhat bármely másikhoz.69 E cikk keretein azonban már túlmutat annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a lehetőség valóra válását milyen társadalmi körülmények határozzák meg. Az értelmet kereső szellem örök.

Jegyzetek

53 Miloslav PetrusŠek: Szociometria. Elméletek, módszerek, technikák. Közgazdasági és Jogi, Bp., 1972.
54 Mérei Ferenc, Várhegyi György (szerk.): Iskolai osztályok szociálpszichológiai elemzése. Fővárosi Pedagógiai Intézet, Bp., 1975.
55 Pléh Csaba: Pszichológiatörténet. A modern pszichológia kialakulása. Gondolat, Bp., 1992. 233. old.
56 Pataki Ferenc: Makarenko élete és pedagógiája. 2., átdolg. kiad. Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 96. old.
57 Makarenko: Tudományos pedagógiai kabinet szervezésének kérdéséhez. Valóság, 1972. 10. szám, 28-32. old.
58 Mayo: The Human Problems of an Industrial Civilization. Macmillan, New York, 1933.
59 Edgar F. Borgatta: Sociometry. International Encyclopedia of the Social Sciences. Vol. 15. Macmillan-Free Press, New York, 56. old.
60 László János: Élmény és megismerés. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv. 25. old.; Pléh Csaba, Lányi Gusztáv: A "kognitív forradalom" és a magyar pszichológia. Valóság, 1984.
7. szám, 18-28. old.
61 Mérei Ferenc: Group leadership and institutionalization. Human Relations. 1949. 2. 23-29. old.
62 P. L. Berger, T. Luckmann: A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. Jószöveg, Bp., 1998.
63 Mérei Ferenc: A közösségek rejtett hálózata. Közgazdasági és Jogi, Bp., 9. old.
64 Erős Ferenc: A marginális identitás problémája Mérei Ferenc életművében. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv. 30. old.
65 E. F. Borgatta, M. L. Borgatta: Encyclopedia of Sociology. Macmillan. Vol. 4. 1887-1894.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: buksz@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta