Izland hozta létre a legtökéletesebb társadalmat
a földön, egy olyat, amiből a világ többi
része semmit sem tanulhat. Mert ez a valószínűtlen
utópia egy olyan történelem és egy olyan földrajz
véletlen eredménye, amit sehol máshol nem lehet leutánozni
vagy/és versenyre kelni vele.
A Csendes-óceán déli részén kívül
nincs sehol máshol ilyen kicsi etnikai csoport, amelynek saját,
teljesen független nemzetállama van. Az izlandiak csak 260
ezren vannak, ebből 150 ezren a fővárosban,
Reykjavíkban, vagy körülötte élnek. A sziget
második legnagyobb városának, a művészeiről
és éjszakai életéről híres Akureyrinek
- Izland Barcelonájának - 14 ezer lakosa van. Az ország
többi részén csak kevesen élnek, és a
fátlan vadon: a vulkánok, vízesések, különös
alakú sziklák, gőzölgő lávamezők,
gejzírek, gleccserek és jéghegyek olyanok, mintha
a világ végén járna az ember, mintha elutazna
Tibetbe, és a tengernél kötne ki.
Az utakon általában kevés a forgalom, nincsenek
aszfaltozva, Izland mégis egy modern skandináv ország,
ahol minden működik, és ahol az állam gondoskodik
a polgárairól a születéstől a halálig.
Nincs munkanélküliség, nincs szegénység,
nincs feltűnő gazdagság. Az oktatás mindenkire
kiterjed. Az egy főre jutó előállított
és eladott könyvek száma vitathatatlanul a legmagasabb
a világon. Tovább élnek majdnem mindenkinél.
Levegőszennyezés nincs: az egész országban
geotermális a fűtés.
Az ország erőszakmentes: nincs hadsereg, nincsenek fegyverek,
nagyon kevés a bűncselekmény. A veszélyes bűnözők
kivételével minden rab kimenőt kap az ünnepnapokon;
kicsi gyerekek egyedül sétálnak a városban. Az
elmúlt ezer évben az izlandi nőknek olyan jogaik voltak,
ami máshol elképzelhetetlenek volt, például
elválhattak és megtarthatták a (közös) vagyon
felét. Izland volt az első ország, amelynek női
elnöke volt, és az egyetlen, ahol létezik egy tisztán
női párt parlamenti képviselettel. Az izlandiak találták
föl a parlamentet.
Nehéz elhinni, de ez egy kapitalista fogyasztói társadalom,
túltermelés nélkül. Van minden, de csak egy vagy
két fajta mindenből. Anélkül az őrület
nélkül élnek, hogy egymással versengő
márkák bombáznák őket, hogy el kelljen
köztük igazodniuk, és az ezzel járó félelem
nélkül, hogy esetleg rosszul választottak.
A hagyományos foglalkozásokat, a halászatot és
juhtenyésztést a lakosságnak már csak töredéke
űzi. A csekély munkaerő maradék részének
egy modern társadalom minden szerepét be kell töltenie:
nagykövetek, bádogosok, aneszteziológusok, programozók,
csellisták, rendőrök. Van egy televízióállomás,
egy ismert filmrendező, egy Nobel-díjas író,
egy nemzetközi rock-sztár. Izlandon minden megvan, ami a modern
élethez kell, még ha törzsi méretekben is.
Akár egy törzs, az izlandi társadalom is mélyen
gyökerezik az archaikus rétegekben. Valószínűleg
ők az egyetlen technicizált nép a földön,
akik ezer évvel ezelőtt élt őseikkel folyékonyan
tudnának társalogni. Az izlandi nyelv az ónorvégtól
való elszakadása óta változatlan maradt, és
az ábécéjükben van két rúna, amit
már senki más nem használ. Törvény írja
elő a hagyományos nevek használatát és
a régi névadási rendszer követését,
amely szerint a keresztnév után az apa vagy anya neve
következik, amihez hozzáillesztik, hogy "fia" vagy "lánya".
A telefonkönyvben az előfizetők a keresztnév
szerint állnak ábécében, és mind egyformák:
Olaf Magnusson, Magnus Olafson, Greta Olafsdottir. Meg tudják egymást
különböztetni, mert ismerik egymást.
Az izlandiak jól megvannak magukban. A 13. században
létrehoztak egy olyan terjedelmes irodalmat, amelyhez fogható
nincs Európában, önmaguk aprólékos leírása
ez. A sagák: olyan történetek, amelyek nem hősökről
vagy istenekről szólnak, hanem egyszerű emberekről:
a valóságos telepesekről, akik kétszáz
évvel azelőtt jöttek erre a lakatlan szigetre. Több
száz ilyen saga van, amelyek mindegyike egymásba szövődik:
ugyanazt a történetet különböző nézőpontokból
mesélik el; valaki, akit az egyik történetben mellékesen
említenek, a másikban főszereplővé válik.
Egy hatalmas emberi színjáték szerelemről,
irigységről, haragról, vágyról, esküvőkről
és vagyoni vitákról, utazásokról, bosszúról,
temetésekről és ünnepekről, találkozókról,
szöktetésről, profetikus álmokról és
különös találkozásokról, halakról
és juhokról. Izlandon szinte mindenki ezektől a személyektől
származik, ismerik a történeteket és azokat az
eseményeket is, amelyek a következő generációkkal
történtek.
Az izlandi utazásokon az embert elkíséri a The
Visitor's Key, egy figyelemreméltó útikönyv,
amely lépésről lépésre halad végig
a sziget minden útján - mintha az ember az Emlékek
Őrzőjével sétálna. Izlandon csak kevés
figyelemreméltó épület, múzeum vagy műemlék
van. Vannak viszont dombok és folyók és sziklák,
és minden egyes tárgynak van egy története, amit
ebben a könyvben elmesélnek. Itt egy kőhíd állt,
amely beomlott egy elítélt, szökött gyilkos alatt,
és ezzel az ártatlanságát bizonyította.
Ott egy fiú lakott, akinek akkora varázsereje volt, hogy
ki tudta szárítani a füvet. Itt egy férfi meghalt
a hóviharban, nem sejtve, hogy csak pár méterre van
a házától. Azt beszélik, hogy valahol ezen
a dombon két láda ezüst van elrejtve. Ebben a meleg
forrásban főzött húst egy híres zsivány.
Itt eltemettek egy férfit, mert a ló, amely a holttestét
vitte, nem volt hajlandó egy lépést sem továbbmenni.
Itt egy férfit, aki több juhot lopott, mint amennyire szüksége
volt, agyonütött egy tizenkét éves gyerek. Ennek
a falunak a lakói megtagadták a szállást egy
úton lévő terhes asszonytól, ezért a
falut egy földcsuszamlás még azon az éjszakán
betemette. Ezen a szirten többen is láttak egy férfit,
aki fejével a hóna alatt járkált. Itt állt
egy pap háza, aki a tengeren túl az orvosi csukamájolaj
kifejlesztéséről volt híres, de akiről
az emberek azt is tudták, hogy a menyasszonyát megszöktette.
A 18. században itt élt egy mindenki által szeretett
postamester.
Melyik másik modern társadalom népesíti
be így a tájat, amelyben él? Hol máshol emlékszik
még a középosztály?
Sir Richard Burton a trópusokon és sivatagokban tett
utazásai után elborzadt ettől a szigettől.
William Morris megtanulta a nyelvet, és lefordított néhány
sagát, de ezek olvasása jobban érdekelte, mint a szigeten
tett két látogatás. Verne Gyula soha nem járt
itt, de a Föld középpontjának bejáratát
a Snaefellsjökull vulkánba helyezte. Trollope élete
vége felé járt erre, és egy vidám beszámolót
írt a dús lakomákról és a szép
nőkről, de csodálkozott, hogy nem talált egyetlen
bankot sem. Itt a szigeten írta W.H. Auden röviddel a spanyol
polgárháború előtt a legkülönösebb
könyvét.
Úgy sütik a kenyeret, hogy a földbe rakják;
a cápahúst romlottan kedvelik. A rovarirtók használata
ismeretlen. Majdnem minden nő már a házasság
előtt megszüli első gyermekét. A fővárosban
tilos kutyát tartani. A szemük éppolyan halványkék,
mint a jéghegyek. Hisznek a manókban és a trollokban.
A lovaik télen hosszú bundát növesztenek, és
fekve alszanak. Még soha nem láttam ennyiféle mohát.
Egy kis álomrégészet
(Északon, 1000 körül)
Dorbjörg Indridastadirból azt álmodta, hogy nyolcvan
farkas száguld el mellette, lángot fújnak; középen
egy fehér medve.
Glaumvör azt álmodta, hogy a férje köpenyéből kiemelkedik egy véres kard, és a ház közepén egy folyó folyik, ami minden vagyonát magával sodorja.
Hersteinn Blund-Ketillson azt álmodta, hogy látja az apját, aki lángok közt áll.
Ásmundar Kappabani azt álmodta, hogy nők egy csoportja fegyverekkel hadonászva áll vele szemben, és azt mondják: „Azt várják tőled, hogy vezető legyél, te pedig már tizenegy férfitól megijedsz."
Gomr király azt álmodta, hogy három fekete ökör emelkedik ki a tengerből, tövig lerágják a füvet, és újra eltűnnek a tengerben. Azután egy hangos reccsenést hallott.
Bádr azt álmodta, hogy az apja tűzrakó helyén egy hatalmas fa nő, telis-tele van virágokkal, az egyik ága színarany.
Gísli azt álmodta, hogy bemegy egy házba, tele barátokkal és rokonokkal, és hét tűzhely körül ülnek - némelyik erősen lángol, némelyik majdnem kialudt. Azt álmodta, hogy odajön hozzá egy nő szürke lovon, és elhívja a házába; együtt lovagolnak, belépnek a házba, a székekre puha párnákat tesznek. Aztán azt álmodta, hogy egy másik nő jön, és megmossa a fejét vérrel.
Blindr azt álmodta, hogy látta Haddrings király sólymát, amelynek minden tolla ki van tépve.
Gudrun azt álmodta, hogy egy szörnyű kalapot visel; le akarja venni, de az emberek azt mondják, hogy hordja tovább, úgyhogy leveszi a fejéről, és egy patakba dobja. Azt álmodta, hogy egy tó partján áll, és egy ezüst karperecet visel, ami a vízbe esik. Azt álmodta, hogy egy arany karperecet visel, ami lecsúszik róla, ráesik egy sziklára és széttörik, és minden egyes darabja vérzik. Azt álmodta, hogy egy drágakövekkel kirakott arany sisakot visel, ami olyan nehéz, hogy nem tud tőle járni.
Kotsbera azt álmodta, hogy a férje ágyán lángokban állnak a lepedők.
Dorkell Eyjólfsson azt álmodta, hogy olyan hosszú a szakálla, hogy az egész földet betakarja.
Dorgils Örrasbeinsstjúper azt álmodta, hogy ránéz a térdére, és öt pióca nő ki belőle.
Dorgils Bödvarsson azt álmodta, hogy egy magas nő gyermekkabátban áll az ajtaja előtt, és nagyon szomorú.
Hálfdán azt álmodta, hogy szebb haja van, mint bárki másnak, és minden színben és hosszúságban nő: némelyik tincs a térdéig ér, a másik a combjáig, van, amelyik a válláig, némelyik pedig csak pihe.
Ranghildr azt álmodta, hogy kihúz egy tövist a ruhájából, és a kezében nagy fává nő, ami alul vörös, középen zöld, a koronája pedig hófehér.
Dorsteinn Surtr azt álmodta, hogy ébren van, de mindenki más alszik; aztán azt álmodta, hogy elalszik, és mindenki más fölébred.
Dorstein Uxafótr azt álmodta, hogy megnyílik egy sírhalom, és egy vörös ruhás férfi száll ki belőle. A férfi barátságosan köszönti, és meghívja a házába. Azután leszállnak a sírba, ami teljesen be van rendezve. Tőle jobbra tizenegy vörösbe öltözött férfit lát egy padon ülni. Tőle balra tizenkét kékruhás férfi ül egy padon.
Sverir király azt álmodta, hogy egy férfi jön az ágyához, és megparancsolja neki, hogy kövesse. Kisétálnak a városból a földekre, ahol egy tűzhöz érnek, ami fölött egy férfit sütnek. A kísérője ráparancsol, hogy üljön le és egyen, és ad neki egy sült emberi lábat. Először vonakodva eszik, de minden harapás után egyre jobban ízlik neki, és már egyáltalán nem tudja abbahagyni.
Jón, Hólar püspöke azt álmodta, hogy egy nagy kereszt előtt imádkozik, és Jézus lehajol és súg valamit a fülébe, de nem érti a szavakat.
Durdír Dorkeldottir azt álmodta, hogy megjelenik halott férje, és azt mondja neki, hogy ne gondoljon rosszat a vejéről.
Flosi azt álmodta, hogy ő és a barátai Lómagnúprban vannak és megnézik a hegyet. Azután szétnyílik a hegyorom, és kijön belőle egy férfi, aki kecskeszőr kabátba van öltözve, és egy vasbotot tart a kezében. A férfiak mindegyikét nevén szólítja. Flosi megkérdezi tőle, hogy mi újság, és a férfi azt válaszolja: semmi.
Án, a fekete, azt álmodta, hogy egy rút nő fellép az ágyára, kiveszi a belső szerveit, és a hulláját megtölti rőzsével. Azután azt álmodta, hogy a nő kiveszi a rőzsét és visszaadja neki a szerveit.
Dorhaddr Hafljósson azt álmodta, hogy olyan hosszú a nyelve, hogy a nyaka köré tekeredik.
Sturla Sigvatsson elmesélte egy barátjának, hogy azt álmodta: egy kolbászt tartott a kezében, kiegyenesítette, középen kettétörte és a felét nekiadta.
Atli király azt álmodta, hogy a nádat, amit hagyni akart nőni, gyökerestül kitépik és vérbe áztatják, azután a tányérjára rakják, és enni adják neki. Azt álmodta, hogy héjaszívet eszik mézzel.
Egy férfi Skagafjördr-ből azt álmodta, hogy bemegy egy nagy házba, ahol két nő hintázik. Vérrel vannak borítva, és vér folyik az ablakokon.
Dorleifr Dorgilsson azt álmodta, hogy a nővére egy darab sajtot nyújt neki, és annak az egész héja le van vágva.
VARRÓ ZSUZSA FORDÍTÁSA
Bibliográfia
WEINBERGER, Eliot
„A Zócalón”
Magyar Lettre Internationale, 31
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta
http://lettre.c3.hu