A "Lettre arc+kép" oldal az üdvözlés és bemutatás helye.
E műfajnak is megvan
a maga története. Hajdan, amikor még kevesebb művész
volt, és kevesebb szöveg is, elegendőnek bizonyult a
rámutatás, a megnevezés: emígyen él,
ilyen és ilyen munkákat alkot. Később a "téma"
szolgált vezérmotívumként, hisz a históriai
ábrázolásról vagy a tájjal való
foglalatoskodásról szóló értekezés
legalább annyit árult el a művészről,
mint az életút vagy a megfestés módja. Aztán
ahogy a festmény, szobor kiharcolta a maga önálló
terét, a bemutatás is a "mivel foglalkozik" helyett a "hogyan
csinálja" kérdéssel, az alkotó hevület
megnevezésével kezdődött.
Ahogy elnézem, az
üdvözlés első bekezdése mostanában
- a stílusok korán túl - újra a témára
fordítja figyelmét, a mű valóságproblémájára,
tárgyának következetességére. Különösen
a fiatal művészeknél - Gyenis Tibor pedig mindössze
29 éves.
Kezdjük tehát
így: Gyenis Tibor témája az emberi test manipulálása.
Az volt már akkor
is, tíz éve, mikor tanulmányait (Pécsett) elkezdte.
A lehetséges test foglalkoztatta. Olyan lényeket keltett
életre - aprólékos tanulmányok alapján
papíron vagy térben -, amelyeket akár a természet
is létrehozhatott volna: két- és négylábú
eshetőségeit a csontok, izmok, inak szerves kapcsolódásának.
Komolyan vette Leonardo útravalóját ("a festő
Valamennyi Dolog Ura"), vagy amit Klee mondott ("úgy kell alkotni,
akár a Természet")? Talán igen: a művészet
állatkertjében - avagy inkább természetrajzi
múzeumában - ámulva nézelődött,
valóságnak hitte a látszatokat, sasok szabad szárnyalását,
őslények erejét, korlátokon és rácsokon
át csak a lényekre függesztette tekintetét.
A tanulóévek
alatt azután sok más téma és megformálásmód
csábította, hogy néhány éve újra
a test foglalkoztassa. De hol van már az ártatlan tekintet?
Gyenis Tibor keze ügyességét professzionalizálta,
újabb munkái - újracsak rajzok és (gyakran
fotón megjelenő) plasztikai művek - kegyetlenül
pontosak; de szeme riadalommal teli. Kereshetjük az előzményeket,
Hans Bellmer, Cindy Sherman; megnevezi azokat maga Gyenis Tibor is, művei
utalásteliek (s ez az utalásszövés az ő
generációja számára, úgy tűnik,
kötelező kifejezésmód); a munkáit meghatározó
"élmény", elborzadás azonban nem irodalmi.
Egyelőre megoldhatatlannak
tűnik az eldobható vagy a felcserélhető test
forgalomba hozása. Micsoda botrány ez a tökéletes
mosóporok világában? Nem tudok naponta más
előlapot felvenni - hogy van ez? Akár cella a test, akár
a vágy kihívó tárgya - végérvényesen
megköt, utamba áll, nem enged közel magamhoz.
Gyenis Tibor az elkeseredett,
médiadiktálta válaszokat sorolja-építi
riadtan: művein izmokat szerel, inak szakadnak, s testrészek,
protézisek, identitások, testtárgyak, hullanak alá,
véres komolysággal, az ítéletbe.
Bán András
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta