Sokan azt gondolják, hogy korunk legnagyobb áttörése a kommunikáció felgyorsulása: számítógépek, internet, mobiltelefonok, muholdak, parabola-antennák, lehetőség idegen bolygók gyarmatosítására. De az elektronikus forradalom semmiség ahhoz képest, ami a biotechnológia szféráiban készül, elsősorban a genetikai és idegsebészet terén. Míg az elektronika úgy hoz létre változást két lélek kommunikációjában, hogy közben a lelket érintetlenül hagyja, a biotechnológia elsősorban a lelkünket készül megváltoztatni. A tudomány most először jutott el arra a szintre, hogy valóban hatást gyakoroljon az ember természetére, legmélyebben fekvő szellemi struktúrájára. És ez a legnagyobb és legnyugtalanítóbb változás az emberiség történetében a neolit forradalom óta.
A biológia olyasmit készül módosítani, ami eddig egylényegunek tunt az ember felépítésével: a testi szerelem és az utódnemzés viszonyát. Ma már egy nőnek olyan korban is lehet gyereke, amikor már nem vágynak a testére, és nem alkalmas többé utódok létrehozására - olyan férfitől, akit soha nem is ismert, vagy éppenséggel egy halottól. A viagrával az erekció idős bácsikák számára is biztosított, akik nem éreznek többé vágyat. Az Egyesült Államok-beli "Genetics & IVF Institute" jóvoltából már kivihető, ha valaki leánygyermeket szeretne. Úgy tunik, hogy főleg nők fordulnak hozzájuk. Elképzelek egy világot, amelyben a leánynemzés divatja hódít: a hím kisebbségnek gyöngyélete lenne. A hímnemu egyed biológiai ritkaság volna, tehát értékes - viszszatérhetnénk egy Taliban-jellegu patriarchális közösségbe. A világ az iszlámot követné, legalábbis annyiban, hogy állampolgári kötelesség volna legalább négy feleséget tartani.
De a szexualitás, a vágy és az utódnemzés közötti összefüggés elenyészése csak az első lépés egy még sokkal megdöbbentőbb változás, az optimális emberi egyedek létrehozása felé. És van annál több, mint egy optimális egyed? Dario Fo - irodalmi Nobel-díjasunk - ma a médiákból agitál a bioetikáról, amely valóban a jövő legsúlyosabb problémája. A baj csak annyi, hogy a szónoklataiban nem a legnyomasztóbb kérdést ragadja meg. Azt panaszolja, hogy rövidesen mindenkinek lesz egy tartalék szíve vagy mája - amiben én nem látok semmi kivetnivalót. Kampó kapitánynak is volt egy tartalék keze; mi már kifinomultabb protéziseket is megengedhetünk magunknak. De mit szóljunk ahhoz az eshetőséghez, hogy legyen egy tartalék agyunk - vagy mondhatnánk akár azt is: lelkünk - a talonban? Egy nemrég bemutatott film, az Ál/Arc két főszereplője, egy rendőr és egy gengszter (John Travolta és Nicholas Cage) kicserélik külsejüket. A csere aztán nem lesz olyan megrendítő a néző számára, hiszen a lelkük ugyanaz marad. Így aztán továbbra is gyulöljük a gonosz gengsztert, noha John Travolta - a pozitív hős - maszkját viseli magán. Sokkal aggasztóbb lenne, ha a lelkükből is kicserélhetnének valamennyit.
Nem sci-fit írok: nemsokára az ideggyógyászat képes lesz azon agyi szubsztanciák azonosítására, amelyek boldoggá vagy boldogtalanná tesznek - ami azt jelenti, hogy lehetségessé válik a boldogság gyógyszereinek elkészítése, a sebészeti eljárásokról nem is beszélve. Még ennél is többre lesz azonban képes a genetika: hamarosan akár maximális IQ-val rendelkező emberi egyedeket állíthatnak elő, akik becsületesek és engedelmesek, minden körülmények közt boldogok, vagyis tökéletes, vagy majdnem tökéletes teremtmények. Ezt követően már csak ezek a szellemóriások fognak egymással versenyezni. A biológusok azt mondják, hogy mostanra már minden eszközük megvan a klónok előállítására. Ez a szenzáció nagy port vert fel, de egy emberi lény "megismétlése" engem nem kavar fel igazán. A természet már kidolgozta a maga klónozási eljárását, az egypetéju ikreket, amiben kétségtelenül van valami unheimlich, de mindez nem okoz nekünk fölösleges filozofikus aggodalmakat. Más dolgok nyugtalanítanak: a genetika előbb vagy utóbb el fog jutni arra a szintre, hogy elkülönítsenek bizonyos részeket az ember genomjából, amelyek a fizikai tulajdonságoknak felelnek meg, és így aztán (ezt sem zárhatjuk ki) olyan szellemi tulajdonságokat programozhatnak majd az ember kromoszómakészletébe, amilyet csak akarnak. Akár a Szárnyas fejvadász címu filmben. Például lehetségessé válik majd, hogy kiapadhatatlan szexuális étvággyal rendelkező (és, remélem, elég vonzó) emberi egyedeket tervezzenek, vagy épp ellenkezőleg, aszketikus, szent életu férfiakat és nőket, akik minden áldozatra készek. Don Juan és Szent Ferenc, Sade márki és Gandhi nem a véletlen vagy a történelem termékei lesznek ezután, a természet önkényének vagy a nevelés modellező hatásának gyümölcsei: laboratóriumban előállítható szériatermékek lesznek, amelyeket minisztériumi rendelet ír elő. És a világ vezető országai sem azok lesznek többé, amelyek képesek komputerek vagy repülőgépek előállítására, hanem azok, amelyek jobb utódokat képesek létrehozni. A rasszista elméletek első ízben válnak majd valóra: az elmaradottabb országok fejletlenebb technológiája alacsonyabb rendu fajok előállítására lesz csak alkalmas.
Ha a tudománynak közvetlenül az agyat és a génkészletet manipulálva sikerül a boldogságra programozott embereket kitermelni, ezzel megoldódnak az etikai problémák, amelyek az emberiséget öröktől fogva gyötrik. Eltörölhetjük majd a történelem oktatását az iskolákban: ugyan mire megyünk azzal, ha tudjuk, hogyan gondolkoztak boldogtalan őseink?
A technológia segítségével elérhető boldogság gondolata etikailag mégis elborzaszt bennünket. Számunkra - de vajon utódaink is ezt vallják-e majd? - az olyan boldogság, amiért nem szenvedtünk meg, vagyis a szabadság nélküli boldogság elfogadhatatlan. Az a boldogság, amely elkerülhetetlen, amelynek nincs meg a boldogtalanság alternatívája, pokolbelinek tunik. És ha a jövő Paradicsoma éppen ez a pokol? A teljes mértékben elégedett emberi lények - tökéletes élvhajhászok vagy tökéletes szentek - olyan világot alkotnának-e vajon, amelyet még mi is emberinek tartanánk? Az biztos, hogy nem lesz többé az én világom.
A biotechnológiai manipuláció révén a politikai hatalom szédületes iramban fog növekedni. Eddig a politika legfeljebb az ember sorsának befolyásolására terjedt ki. A következő században viszont a politika a körül forog majd, hogy meghatározzák az ember természetének mibenlétét. A szülők és az államfők el kell hogy döntsék, milyen legyen utódaik lelke. Például, hogy hívők legyenek-e vagy ateisták, forradalmárok vagy konzervatívok, matematikai-természettudományos vagy lírai-humanista beállítottságúak, és így tovább.
A tökéletlen emberi lények tehát - tout court , az emberi lények - nemsokára azon a szinten lesznek, hogy csaknem tökéletes emberi lényeket állítsanak elő. Nincs miért csodálkoznunk: sakkszakértő mérnökök már most képesek olyan számítógép készítésére, amelyik őket magukat is meg tudja verni. Az ember hamarosan egymás után fog olyan technológiákat gyártani, amelyek felülmúlják tervezőjüket, még a legkiválóbbat is. De a (majdnem) tökéletes lények világa nem lehet többé az én világom. Néha az az érzésem támad, hogy az emberiség történetének végéhez érkeztünk, amelynek nem egy közelgő nukleáris holocaust az oka - amelytől annyira féltünk néhány évvel ezelőtt -, hanem a biológiai tudományok rohamos fejlődése. Az emberiség kihalását nem az atommérnökök fogják előidézni, hanem a biokémikusok. Helyet csinálnak egy másik fajnak, amely azonban nem lesz többé az enyém .
Olykor azt mondom magamnak: még szerencse, hogy ilyen tragikus, szenvedésekkel és szégyennel terhes korban éltem, mert így legalább közvetlen közelből nézhetem - és szenvedhetem - végig a homo sapiens sapiens nevu faj haláltusáját. Az emberiségét, amely oly sok megtestesülésében viszolyogtató - hiszen Pinochetet, Mladicot és Starr ügyészt is magába foglalja -, de ugyanakkor szeretem is. Örvendezzünk tehát mi, akik megértük a második évezred végét, hogy saját szemünkkel láthatjuk a tökéletlen és boldogtalan emberiség utolsó fellángolásait.
EÖRSI SAROLTA FORDÍTÁSA
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu