-Van egyáltalán temetési biztosításod? - kérdezi az apósod.
Éppen azzal foglalatoskodsz, hogy a húst apró falatokra vagdald a tányérodon, mert ők is így teszik. Ezt a szokást éppoly kevéssé érted, mint a kérdést, de otthon arra tanítottak, hogy Rómában úgy viselkedj, mint a rómaiak. Késsel-villával apró falatokra vagdalod tehát a húst, aztán a kést az asztalra teszed, és - csak villával - szépen megeszed a húsfalatokat a krumplival és a zöldséggel.
- Ha tudniillik nincs temetési biztosításod, talán csatoltathatunk a saját kötvényünkhöz - teszi hozzá. Megkönnyebbülsz, noha még mindig nem érted, mi az, hogy temetési biztosítás. Gondoskodnak rólad, mostantól fogva hozzájuk tartozol.
Az ő nyelve
Olyan jól beszéli a nyelvedet. Kitunően. Énekelni is tud a hazád nyelvén. A honvágyat érzelgősségnek tartod, a honvágy nem illik a dinamizmusodhoz, honvágya annak a generációnak van, amelyiknek nem volt választása, amelyiknek menekülnie kellett; a honvágy nem kozmopolita dolog. Nyelvedben vagy otthon. És ez nem honvágy.
Megtanulod a nyelvét. Gyorsan haladsz. Te nem tudsz az ő nyelvén énekelni, azon a nyelven nem énekelnek. Csak beszélnek. Mindenki nyugodtan kivárja a sorát.
- Gyakran veszekedtem anyámmal - meséled anyósodnak.
- Mi soha nem veszekszünk - válaszolja. A két nyelv nem fedi egymást. Hiányzik az anyád, hogy veszekedhess vele.
Zár
A biciklid le van lakatolva. Klik-klak, hallod, de nem látod, mi történik. Hol van a zár? ő melletted áll, türelmesen. Keresd csak. Nem találod a zárat. Soha nem volt biciklizárad. Soha nem volt biciklid. Áll melletted, türelmetlenül. Pánikba esel. Mindenki téged néz. Mindenki látja, hogy nem találod a zárat.
- Miért nem segítesz? - kérdezed.
- Segítek, abban, hogy önállóvá válj.
Azt mondja
- Járj el itthonról. Iratkozz be valami tanfolyamra. Ismerkedj. Csinálj valamit. Légy aktív, mint én.
Tanfolyamokra iratkozol, diplomákat szerzel, ismerkedsz.
Eső
Gyakran esik. Majdnem mindig fúj a szél. Hosszú hajad csapzott. Fodrászhoz mész, rövidre vágatod. Nem viselsz szoknyát, a nadrág praktikusabb, ha biciklivel közlekedsz. És amit a tükörben látsz, azt mindenhol látod magad körül. Nem tunsz fel.
Túl puha
Túl sok helyet foglalnak ezek a könyvek. Miért nem teszel túl rajtuk, ha elolvastad őket? Könyvet olvasni időpocsékolás, ha viszont újságot olvasol, akkor tudod, mi folyik a világban. Inkább sportolj olvasás helyett, az egészséges.
Tartani akarod vele az iramot a biciklivel, de nem sikerül. Nem tudod, hogy túl puha a biciklid kereke.
Az üzletek
- Az autó a legkörnyezetszennyezőbb jármu. Itt vannak az üzletek a környéken, nincs többé szükséged autóra ahhoz sem, hogy munkába járj. Most, hogy gyermekünk születik, túl sokba kerül az autó.
Kiszámolta, és igaza van, mint mindig. A hasadhoz soha nem ér hozzá.
- Szeretni fogom a gyermeket, hogyha megszületett. Most még nem az én dolgom.
Bízol abban, amit mond, miközben gondoskodsz a gyermekről. Miközben végzed a házimunkát. Szülsz egy második gyermeket is, akkor majd minden jobb lesz. Akkor igazi család lesztek.
A melled
A gyermek a melleden. Erőteljesen szopik, teljes odaadással. Kizárólag a te tejeddel táplálkozik, éjjel-nappal szüksége van rád, a figyelmedre és elformátlanodott testedre.
- Szerelmes vagyok Tanjába - mondja ő. - Azt hiszem, becsületesebb, ha elmondom neked. Vonzó, nőies, és olyan jól lehet vele beszélgetni. Az élet fontos dolgairól. De az ügynek semmi következménye nincs kettőnkre nézve. Két hónap múlva úgyis visszamegy Moszkvába, s akkor magától vége lesz az egésznek.
Magától?
Nem tudsz szabadulni a fáradtságtól. A fölösleges hájtól még úgy sem. Lassan fogod fel, hogy megcsalnak. A tükörbe nézel, és megérted, miért.
Délibáb
Biciklivel megy munkába. Az ablaknál állsz, onnan nézed, ahogy elmegy. Nyúlánk alak; a kép remegni látszik, mintha nagyon meleg volna odakint. Évek teltek el vele, de ez az első alkalom, hogy a kép remeg, olyan, mint egy délibáb. Egész listát írhatnál össze a jó tulajdonságaiból. A rossz tulajdonságaiból tulajdonképpen nem. Hiszen dolgozik, jóvágású, testileg-lelkileg egészséges, elvei vannak, igazat mond, pénzt hoz haza.
Ezek a jó tulajdonságok olyanok, mint egy tál gyümölcs. Csak nézed és szereted ezt a tál gyümölcsöt. Nem tudsz kitalálni semmit, ami miatt ne szerethetnéd. Még nem. De a gyümölcsök nem ehetőek: nem egyéb az egész, mint egy kép, és te folyton azt hajtogatod magadban, hogy ízlenek a gyümölcsök. Soha nem ürül ki a tál, olyan marad, amilyen. Nem tevődik hozzá semmi, és nem lesz kevesebb. És te még soha nem ízlelhetted a gyümölcsök húsát.
Karok
Hozzászoktál az ízeihez. És lehet, hogy tényleg van valami íze. De nem férsz hozzá. Lassan karod sincs már, amit kinyújthatnál felé.
És hirtelen remegni kezd a biciklin. Nem, nem ő remeg, hanem a kép. A tál. Mindegyik gyümölcs külön remeg. Szimbólum, gondolod. Ami igazi, az nem remeg, mint a forró levegő. ő tehát nem igazi. És ha ő nem igazi, akkor te sem vagy az. Akkor minden hamis, és ehhez nem szoktál hozzá. A szeretet nem erre való. Tehát tévedsz. Tévedned kell, azt kell mondanod, hogy igenis igazi.
Azzal kezdődött
Azzal kezdődött, hogy beszélte a nyelvedet. Szó szerint azzal. Otthon vagy a nyelvedben, ketten együtt otthon vagytok a nyelvedben. A világ kint, ti bent, kettőtök világában. Ezt úgy mondják, hogy "osztozni". Osztozni: ige. Első jelentés: részekre osztani, úgy osztani, hogy mindenki megkapja a maga részét. Rész: főnév. Első jelentés: valami, ami kisebb az egésznél.
Tehát azzal kezdődött, hogy beszélte a nyelvedet: szavak, nyelvtan, kiejtés. Mindent kiválóan megtanult. De a te nyelved több, mint szabályok és kivételek összessége. A te nyelvedben a sorok között is beszélnek, sokszor többet mondanak, mint amit valójában mondanak. A te nyelvedben nem mindig mondják ki azt, amit mondani akarnak.
Ezért van valami, amit ő nem tud. Van valami, amiről nem tudod, hogy ő nem tudja.
Soha nem hazudik. Mindig azt mondja, amit mondani szándékozik. Sem többet, sem kevesebbet. A kérdezősködést nem szereti. ő maga soha nem kérdez.
Te sem hazudsz soha. Mindig komolyan gondolod, amit mondasz, de néha többet akarnál mondani. De az ő részéről nem hangzanak el kérdések.
Kiegészíted az ő nyelvét, pedig semmi szükség rá, mert sok év elteltével rájöttél, hogy ő nem tud a sorok között beszélni, és nem ért meg semmit, ami a sorok között rejtőzik. "Osztozni", "részek": számodra nem érvényes már az ige, számára meg már a főnév sem.
Egy ágyban alusztok. De nem ér már hozzád. És te sem hozzá. Az ágy arra való, hogy aludjanak benne. A matrac kemény.
Azzal végződött
Azzal végződött, hogy elhárítottad a javaslatát, miszerint építtessétek be a tetőteret. A mosógépet magaddal vitted.
Megnövesztettem a hajam
Kényelmetlen széken ülök, egy kelleténél épp alacsonyabb asztalnál, egy halvendéglőben. Nem fáradok azzal, hogy levegyem hosszú, fekete kabátomat, peregnek rá a morzsák. És így nem illek bele sem a lazacszínu környezetbe, sem pedig abba a képbe, amelyet ma reggel némi erőfeszítéssel alkottam magamról: erős, önálló, sőt, független, a jobb körökhöz tartozó nő. Látom a halvendéglőt: egy üvegedényben a pulton egy aranyhal cinikusan körbe úszkál, amíg valószínuleg őt is feltálalják; látom, milyen anakronisztikus a viszony a külsőm és a között, ami bennem van, és hirtelen megsajnálom magam. Érzelgős, gyenge, tehát nem helyes, tudom.
Ma reggel egyedül mentem be a városba. Frissen mosott hajamban nem volt semmi tartás, de valami csodaszerrel formát adtam neki. Kifestettem a szemem. Egy kicsit fáradtnak tunt, de hát elmúltam már tizennyolc éves. Sütött a nap, jeges szél fújt, és nem fáztam, és ez jó volt. Villamosra szálltam.
Betérek egy játékboltba, babát akarok venni a kislányomnak. Drágák és csúfak. A bolt zsúfolt. Valami idegen nyelven beszélő férfiak játékokat válogatnak távoli országban élő gyermekeik számára. Sok család sétál az utcán, apa, anya, gyermekek, egymáshoz tartozó emberek.
Én már nem tartoztam hozzájuk. De vajon tavaly karácsonykor is ilyen szomorkás hangulatom volt? Nem, akkor el sem tudtam képzelni, hogy vannak emberek, akik jól érzik magukat együtt.
A válás általában fájdalommal jár, és én eddig nem éreztem semmi fájdalmat. Feszültséget igen, és még szégyelltem is, hogy nálam ez az egész ilyen gyorsan megy.
Nyomás
Nyomás a gyomrom tájékán. Kilélegzéskor gyöngeség áraszt el, a hónaljon át a könyökömbe húzódik, aztán tovább, az ujjaimba, torkomba, térdembe, lábikrámba. Minden lélegzetvételnél felmérem, mennyi energiába kerül kézbe venni egy csésze kávét, beszélni.
Köszönöm, jól vagyok. Aktív vagyok: eljárok otthonról, vendégeket fogadok, látogatóba megyek, teniszklubba iratkozom, könyvtárba, felhívom a könyvelőt, irodalmat olvasok. Újságot veszek, hirdetésekre válaszolok. Végzem a mindennapi munkát, főzök, porszívózom, teregetek. Gondoskodom a gyermekekről, figyelek rájuk. Csak magamra számíthatok, és ettől egyre erősebb leszek.
Köszönöm, pocsékul vagyok. Fél éjszakákat töltök ébren, reggelente nincs erőm felkelni. Minden kávéház büdös, túl hangos a zene, unalmasak a beszélgetések. Számolom, meddig tart ki a félretett pénzem, mert a pénzt csak kiadni tudom, soha nem leszek képes arra, hogy magam keressem meg a kenyeremet. Túl nagy adagokat főzök, az újramelegített maradék nem ízlik, de nem dobom ki, túl sok és mégis túl kevés az ennivaló. Csak magamra számíthatok, és gyengének érzem magam.
Költészet
Szilárdan áll a szekrény. Bekapcsolom a zenét. Mozart G-dúr hegeduverseny. Ki lehet csomagolni a dobozokat, minden a helyére kerül. Ki-ki elfoglalja a maga területét: ez az én fiókom, ehhez ne nyúlj. Az a fiók és azok a polcok a tieitek, gyerekek, gondoskodjatok róla, hogy minden áttekinthető maradjon. Szabályok születnek, szilárd pontok, a tér otthonná alakul.
Túl kevés a polc, a könyvek kettős, hármas sorokban állnak. Nagyság szerint csoportosítom őket. Aminek kéznél kell maradnia, az első sorba kerül. Versek: Ady, József Attila, Radnóti, Pilinszky.
És mégis
Hollandul írok. Miért nem azon a nyelven, amellyel felnőttem? Amelyen az egyetlen imát, amit tudok - nagyanyám hangját idézi fel, legelső emlékeimből - továbbadom a gyerekeimnek?
A gyermekek
A kislányom óvodába jár. Hátán zöld katicabogár, ez a hátizsák. Egész napra való ételt visz benne magával; minden nap gondoskodom valami meglepetésről: finom saláta, különleges gyümölcs. Jól eszik, mindent felfal. Még mindig ragasztani és rajzolni szeret leginkább. Jól csinálja, önállóan.
Az öccse mindenhova elkísér. Szemügyre veszi az ezüstszínu Jaguárt, amely minden reggel a bevásárlóközpont előtt parkol. Régi modell, nincs benne riasztóberendezés. Ráérősen simogatja a motorházon levő állat hátát.
Vásárlás, a kisfiam tolja a bevásárlókocsit. Ágyazás, segít hajtogatni az ágynemut. Teregetés, ő teregeti a zoknikat és bugyikat. Asztalterítés, vajas kenyér, ő cipeli be a tányérokat.
Reggelek, említésre méltó események nélkül. Gyermekek számára mindez végtelennek tunik, mégsem unatkoznak. Hangok, illatok, ízek, szokások rögzülnek bennük.
A gyermekeknek adom a reggeleket, nekik adom az estéket. Megteremtem nekik jövendőbeli emlékeiket. Így válik a jelen múlttá a jövőben. Most az én dolgom meghatározni a jelent, az én feladatom, hogy igazzá, valóságossá tegyem.
Napfény
Ragyogó fény. Enyém az egész nap. Hogy kényeztessem magam? Kávét főzök, magasabbra állítom a futést, kezembe veszem a tegnapi újságot: irodalmi melléklet. Nem fizetek már elő, így megvan az a szabadságom, hogy minden nap másfajta újságot vegyek. Sokáig időzöm a zuhany alatt, ráérősen dörzsölöm a bőrömbe a bébi testápolót. Kiválasztom a ruhát, ami ehhez a naphoz illik: ne legyen feltunő, de legyen nőies.
Nyílt nap a zeneakadémián. Annyival izgalmasabb a zene, ha a szemed előtt születik meg a hangszerekből. Rahmanyinov. Strauss, feldolgozás két zongorára, hallom benne a humort. Kamarazene: Sosztakovics. Itt történik, nekem, a városban.
Könyvtár. A bejáratnál nagy tömeg és zaj, de bent csend van, csak a fénycsövek halk zúgását és a lapozás neszezését hallani.
Capuccino, sütemény. Valaki megszólít, s én visszavágok. "Milyen talpraesett ma, asszonyom!" "Nemcsak ma, uram!" (Még ha ez nem igaz is.)
A villamos hazavisz. Elmegyünk a színház, a múzeumok, a zeneakadémia előtt. Látom az épületek külsejét, és tudom, mi van a falakon belül. Jóleső érzés.
Megnyomom a gombot, és az ajtóhoz megyek. Egy kéz a kezemen. Felnézek, rám néznek. Nem tolakodóan, hanem játékosan és elismerően. Mosoly.
Adós halott
Telefonon hívnak. A vonalban egy
férfi. Tisztában van a válással, és
azt mondja, hogy a temetési biztosítás kötvényeit
is el kell osztani. Azt válaszolod, hogy nem kell. Hogy felmondod
a biztosítást. Azt mondod a férfinak, hogy te nem
halsz meg soha.
DARÓCZY ANIKÓ FORDÍTÁSA
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu