Azt hallom: "A modern lélek kifejezhetetlen", a modernekről, Picassóról, Tzaráról, Freudról, Gómez de la Sernáról, Chestertonról, Satie-ról meg azt mondják, hogy ők tudományosan értekeznek a modern lélekről.
Ettől nekem még modern a lelkem.
Fogják a vásznat, veszik a vonalas, vagy megvonalazott papírt, igyekeznek összemaszatolni a felületét, mindegyik a maga módján.
Elménket ilyen mázolmányok borzolják; mivel bizonyos új és meglepő szempontjaikkal nem hasonlítanak a máig ismeretes lélekre, tehát modernek.
Mégiscsak közvetett és bosszantó megoldás, ha a modern lelket ilyen ismérvek alapján fedezzük fel.
Miért nem képesek megragadni a modern lelket, belegyömöszölni egy kőmuvesbe vagy egy rendőrbe, és modernül muködtetni kőmuvesként, rendőrként, az ecset vagy a toll végzetes közvetítése nélkül?
Sikerült! Él! Ez Charlie!
Kőmuves, rendőr, minden szakmában otthon van - belül pedig modern lélek.
Az egyöntetuek követelik őt. Közülük való. Ezenkívül dadaista, válasz a romantikus érzelmességre, pszichoanalitikus alany, klasszikus és őseredeti.
•
Charlie unanimista.
Charlie tökéletes unanimista. A földgolyó, mind az öt kontinens roppantul élvezi őt.
A gyerekeknek a papa után ő a legjobb barátja.
Charlie, te mindnyájunk testvére vagy.
Charlie egyszeru, eredeti.
Cilinder és sétapálca, nahát, ez Charlie.
Kiskabátot hord és nyakkendőt.
Ráadásul lyukas nadrágot, oda teszi be a kutyáját.
•
Az útkereszteződésnél.
Merre kell mennem? - kérdezi Charlie.
De a nádazó, mintha mi sem történt volna, finom nádszálakkal továbbra is a szék ülését fonogatja.
Merre kell mennem? - kérdezi Charlie.
A nádazó a füle botját sem mozgatja.
Akkor aztán Charlie röptében megragad egy hosszú nádszálat, és kigyógyítja fülbajából.
Ó, szent együgyuség!
•
Charlie megzavarodik az összeadásnál.
3 portói, 4 söröcske, 2 ásványvíz, 7 koktél, összesen vajon mennyi?
Charlie észreveszi a tapétát, szigorú függőleges vonalak sávozzák a mennyezettől a padlóig, ráadásul haránt is csíkos.
Charlie a tollával sorba rendezi az italokat frank és centime szerint, a frankokat az egyik oszlopba, a centime-okat külön. Pontosan 43 frank 50-nel tartozik. A számla ott díszeleg a falon.
A kávéházi pincér dühöng. A rémült Charlie sebtében letörli a számokat.
A pincér rendőrt hív, Charlie pedig beugrik egy taxiba, és elhajt.
•
Charlie válasza a romantikára.
Nem hatódunk meg többé. De azért cselekszünk.
Charlie mi vagyunk. Megöl egy rendőrt. Kész, vége. A csizmájánál fogva húzkodja a folyóig. Nem fordul hátra. Lábával belöki a folyóba.
A holttest és Charlie, mindketten haladnak a maguk útján.
Charlie megy, mendegél.
Amikor elfárad, leül egy kőre. A kő pedig bizony nem más, mint a 3-as számú folyam-kilométerkő. A kő fogja a zsilipet, a zsilip meg az érkező rendőr-tetemet.
Charlie éhes. Zsömlét kéne vennie a "zsilip" kávézójában.
Charlie a holttest nadrágjához lép, kihúzza az erszényt. Aztán elindul zsömlét venni.
A tetem pedig a maga útját járja; útra kel a hullaházba.
A holttest szülei pedig így szólnak: "Csak azt kapta, amit megérdemelt. Ide jut, aki csak a saját feje után megy, és rendőr akar lenni, ahelyett, hogy a mezőn dolgozna, mint akárki más."
Charlie pedig kinyitja a tárcát, kivesz egy pénzdarabot, és így szól: 'Na, úgy látom, ebből még szivarra is telik."
•
Charlie érzéketlen, talán ez Charlie kulcsa. Charlie tuzoltófecskendővel locsol egy színháztermet, az erkélyen a hölgyeket, a zenészeket. Mi nevetünk rajta. ő viszont nem nevet. A kényszerítő ösztönzésnek, a vágynak ugyan nem tud ellenállni, ám a dolog cseppet sem szórakoztatja. A dolognak ezt az oldalát nem érzékeli.
•
Proust és Freud a tudatalattit fejtegetik.
Charlie a tudatalatti színésze.
Egy férfi a medence fölé hajlik. Látjuk a fenekét, ráfeszül a nadrág. Természetes képi asszociáció, hirtelen feltámad bennünk az egyetemes tudatalatti vágy, hogy jó alaposan fenéken billentsük, és lássuk fejjel belepottyanni a medencébe.
De léteznek olyanok, akik még a vágyat sem veszik észre, olyan ösztönösen, olyan hirtelen fojtják el.
Proust, Freud és J. Romains észreveszi, és bevallja.
Charlie egyszeruen fenékbe rúgja.
Ezért dadaista Charlie. Életének se füle, se farka. Nincs környezete, sem kezdete, sem vége, sem helyszíne. A tudatalatti vágyak, késztetések egyből megvalósulnak.
Charlie nősülni készül. Imádja menyasszonyát, csupán érte lángol. Elkeseredve bolyong az utcán, ha nem láthatja, már-már végez magával.
Visszajön, megtalálja a lányt és boldog, mégis ahogy megpillantja a gombostuért lehajló anyósát - alaposan fenéken kéne billenteni! - nem bírja türtőztetni magát, megteszi. Ezért rakják ki mindenhonnan a szurét.
Szegény Charlie, egész életedben agglegény és csavargó maradsz.
•
Freud szerint az ember tudatalattija mindazon buja vágyainak érzéki tartálya, amelyeknek ellenáll.
Charlie láttán olyan benyomásom támad, hogy az amerikaiaknál a praktikus vágyak dominálnak.
Charlie nem tud úgy ránézni egy hosszúfülu emberre, hogy ne szeretné a fülére akasztani a sétabotját.
Egy zenész tar koponyáján meggyújtja a gyufáját, az orrában oltja el, kesztyujét a natúrkürt nyílásába dugja.
Tudatalatti vágya, hogy az embereket, a dolgokat és az állatokat használja.
"Mire jók nekem a lovak, a nők, a hátak, a fejek, a hajszálak?" - ezen spekulál.
Charlie vizesvödröt visz. Nehéz. Fáj a jobb karja meg a jobb válla. Egy gyerekkocsi mellett halad el - gyorsan kiveszi a babát, bal karjába veszi, így megy tovább. Már nem fáj a jobb válla. Milyen remek ellensúly! És milyen jól áll neki...
•
Charlie dadaista, ösztönös, eredeti, közömbös jellegéből következően életképtelen.
Mindenbe belebukik, mindenhonnét kiteszik a szurét, mindenki hátat fordít neki.
Ebből ered átütő és folyamatos komikuma.
•
Charlie mint rendőr.
Charlie, aki annyiszor gáncsolta el az állami tisztviselőket, rendőr lesz.
Chicago útkereszteződéseiben egy macska sem tudna átsurranni anélkül, hogy negyvenszer el ne gázolnák a feje búbjától a farkáig.
Ide helyezik a rendőröket.
Charlie-t is.
Hét körút felé lehet fordulni a kereszteződésben. Ám a leggyorsabb autók mindig a háta felől érkeznek.
Charlie zavarba jön, és amikor fel akar szedni egy csikket, a sárba esik kihágási jegyzőkönyve. Charlie-nak vége.
Akkor eszébe jut valami, egy egyszeru ötlet. A hasonló egyszeru ötletek következtében Charlie minden alkalommal elveszíti a társadalomban éppen betöltött állását. Charlie mégis mindig az ötletei után megy.
Most mit talált ki? Előhúzza zsebóráját. Nos, fél tizenkettőtől délig a jármuvek kizárólag egy irányba, észak-dél irányban közlekednek. A többi délután megy.
A "délutáni" irányokban úgy torlódnak össze az autók, mint a rizsszemek a zsákban, egymásra csúsznak, mint a tetőcserepek.
A Ford orrán az ágaskodó musztáng megbokrosodik. Egész Chicago a fogát csikorgatja.
Egy verekedésben papírként mállanak szét a ruhák.
Estére Charlie merő kulimász, amikor bekísérik a rendőrőrsre. Egy régi nadrágot, ósdi kalapot kap.
"De hisz' ez a csavargó Charlie" - mondják a rendőrök.
Charlie pedig azt feleli: "Még mindig jobb, mint rendőrnek lenni".
A szerv méltatlankodik.
Mivel a rendőrséget gyalázta, Charlie-t két hét elzárásra ítélik.
Ám Charlie mégis azt állítja: "Még mindig jobb, mint rendőrnek lenni".
Szegény Charlie, egész életedben agglegény és csavargó maradsz.
•
Charlie azért bitorló is. Együtt indult a mozival, kisajátította magának. Megkérdezik az osztályban: "Tom, ki találta fel a mozit?" Válasz: "Charlie"
(1924)
LÓRÁNT ZSUZSA FORDÍTÁSA
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu