Azt sem tudom, mi volt az indítéka,
elejtett megjegyzés, vagy más körülmény,
hogy jóval később majdnem mint valami magától
értetődő igazság merült fel bennem egy másik,
egy ezzel az északival szemben déli, a reggelivel szemben
délutáni túra gondolata. Azt mondtam, jóval
később, pedig ez csak a meggyőződés határozmánya.
A gondolat már akkoriban is megvolt, ám éppen mert
a reggeli túra anynyira lefoglalt, nem is gondoltam a délutánira.
Még az sem tunt fel, hogy a gondolat nemcsak az én gondolatom
volt, mások is rebesgették, hogy az inkább közismert
reggelihez képest van egy délutáni, egyesek szerint
esti útvonal. Ezt én a következőképpen
képzeltem el (majd később kiderült, mások
is nagyon hozzám hasonlóan írták le). Mint
ahogy a reggeli, a távoliból indít a közeli felé.
Adott módon ez a kettes villamos akkori déli végállomása
a Boráros térnél. Az útvonal a Petőfi
hídon keresztül vezet, majd a Feneketlen-tó érintésével
a Bartók Béla úton tér vissza a Szabadság-hídon
keresztül a tulajdonképpeni kiindulópontra. Felmerült
bennem a gondolat, hogy ez a feltételezett napi útvonal egy
Möbius-szalagot képez, megfelelésekkel, mint a Gellért
hegy és a Feneketlen tó, az oldalak átfordulásával,
mint az, hogy a reggeli passzust mindig társaságban tette
meg, a délutánit pedig mindig egyedül. Ugyanis itt van
az egész bökkenő: mások is, tőlük függetlenül
én is feltételeztük ezt a délutáni passzust;
mások sem, én sem tudok semmit a feltételezésen
kívül. A 'Möbius-szalag' is többekben merült
fel, mint ahogyan bennem is, és biztosan tudom, akkoriban senkinek
nem beszéltem róla, az elnevezést kizárólag
magamnak tartván meg. Senki nem látta Lukácsot semmilyen
délutánon, vagy kora estén a megadott útvonalon,
vagy másikon egyedül futni. S mégis, egymástól
függetlenül, léteznek a feltételezések.
A legegyszerubb lett volna a Szabadság-hídon megfigyelői
pozíciót elfoglalni jó időben és kivárni,
amíg felbukkan. De akkoriban sohasem gondoltam, hogy a déli
útvonal létezése valamilyen empirikus bizonyítékra
szorul, s más érvem ma sincs, sem nekem, sem másnak.
De az, hogy ilyenkor hallgatásra kötelezett partnerek lettek
volna jelen, vagy, hogy a reggelinek megfelelően a délutáni
passzusnak is meglettek volna a szakaszhoz rendelt beszélgetés-tematikái,
mint pl. intim deskripciók bizonyos színésznőkkel
kapcsolatos erotikus fantáziák részletezésével,
nos, mindezek tiszta fantazmagóriák és nagyon is,
vagy legalábbis viszonylagosan új keletu képződmények.
Mindenesetre tévedés lenne bármi hitelt is adni nekik,
a délutáni passzus puszta létezésének
tételével szemben, mely plauzibilis, hiszen egyszerre többen
is, egymástól függetlenül jutottak egybevágó
feltételezésekhez. Ha ez nem is bizonyosság, de valószínuség.
- Befejezésül még egy delikát részlettel
adós vagyok Önöknek. Csak nemrégiben jutott eszembe,
hogy egy alkalommal - ha jól emlékszem egy tavaszi reggelen
éppen a Lánchíd felé futottunk a pesti oldalon
- Lukács maga példálódzott a Möbius-szalaggal,
így, ha a délutáni passzus elképzeléséhez
talán nem is, de elnevezéséhez mindenképpen
ő járult hozzá. Amennyire vissza tudok emlékezni,
gyakorlat és elmélet viszonyát világította
meg a példával. Nagyjából ezeket mondta. -
A klasszikus kapitalizmus gyártermeiben szokásos látvány
volt a következő: több méter magasban futott végig
a gőzgép mozgatta meghajtótengely; ezen ültek
a kerekek, melyek egy-egy meghajtószíj segítségével
a sorba állított gépeket muködtették.
Ez a sajátos rend már önmagában is figyelemre
méltó. A legérdekesebb azonban a meghajtószíj.
E szíj kétszeresen is ki van téve a kopásnak,
mind a meghajtó, mind a meghajtott kerék részéről.
Rájöttek mármost, hogy a kopás csökkenthető,
ha a szíj egyik végét 180 fokkal elforgatják,
mielőtt a végeket összevarrnák, ekkor ugyanis
az tovább tart, mivel mindkét oldalán egyformán
kopik. Illetve, így valójában egy oldala van és
egy éle. Az ilyen szíj a Möbius-szalag modellje. Kettévágva
a Möbius-szalag második élt nyer, és visszaalakul
kétoldalú felületté. A gyakorlat, s nem véletlenül
a klasszikus kapitalizmus gyakorlatának vizsgálata vezet
tehát egy elméletileg rendkívül izgalmas objektum
felfedezéséhez.
Mutatis mutandis
ugyanezt lehet mondani
Marx vizsgálódásairól: a kapitalista gyakorlat
vizsgálata vezet el e társadalmi forma saját Möbius-szalagjának
elméleti és kritikai leírásához, annak
az egyoldalúságnak a feltárásához, amely
egyfelől hatékonyabbá teszi a termelést, másfelől
viszont, ugyanúgy tehát, ahogy a Möbius-szalagnak csak
egyetlen oldala van, eliminálja a termelésben létrejövő
emberi viszonyokat, s így elidegenedéshez vezet. - Sajnos
Lukács ellene volt, hogy jegyzeteket készítsek ezekről
az eszmefuttatásokról, így csak nagyjából
és szegényesen tudtam ezt a momentumot is felidézni.
A gondolatmenet nyilvánvalóan folytatódott, de nem
vagyok képes visszaemlékezni, hogyan. Kénytelen vagyok
megelégedni azzal, hogy legalább így befejezetlenségében
lehetőségem volt Önök elé tárni.
Nos, akkor a napirend a következő: félóra múlva találkozunk a kettes villamos északi végállomásánál, az odautazás - noha csak szimbolikusan - egyéni. Azután én vezetem a 'reggeli passzust'. Rövid pihenő után a programnak megfelelően előadás, ebédszünet, majd további előadások következnek. Délután hatkor találkozó a kettes régi déli végállomásánál, majd a 'délutáni passzus' következik. Ezt azonban nem én vezetem, sőt részt sem veszek, hogy még véletlenül se zavarjam össze a megtörténteket a pusztán kikövetkeztetettekkel. Köszönöm figyelmüket...
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu